Játék Cicónál...

Egy ideje leszoktam az ilyesmiről, mert mindenhol más nyer...

De hátha. :)))

Kösz, Cicó!

Foltversek - Radnóti: Két karodban

A következő forduló eredményét mutatom most nektek, bár talán már sokan láttátok a Foltversek blogján.

A költemény a következő:

Két karodban ringatózom

csöndesen.

Két karomban ringatózol

csöndesen.

Két karodban gyermek vagyok

hallgatag.

Két karomban gyermek vagy te

hallgatlak.

Két karodban átölelsz te

ha félek.

Két karommal átölellek

s nem félek.

Két karodban nem ijeszt majd

a halál nagy

csöndje sem.

Két karodban a halálon,

mint egy álmon

átesem.

(Hosszas) firkálgatásaim (végső) eredménye ez lett:

A színeket nagyon átgondoltam, az alapot még nyáron festettem kolombusszal, a sárga a nárciszból maradt, a piros régi festés, de nagyon szép élénk.

A sárga jelképezné a halál kapuját, a körülötte lévő rész a borzalmas világot, a piros természetesen az élet a szerelem jele.

Az ölelkező pár külön bélelve készült, teljesen elválik az alaptól, csak pár öltés tartja.

A tűzéssel próbáltam hangsúlyozni az alapot, alant vasvillák meredeznek rémesen.

Íme a végeredmény:

Egy közeli a párról, amelyet újra kedvenc öltésemmel és a vastag (és folyton elszakadó) gomblyukvarró cérnával hangsúlyoztam.

Amúgy meg rengeteg minden történt/történik az életemben, és ezek között csak egy mellékes vonal a karácsony közeledte. :)

De varrtam a múlt héten egy jópofa karácsonyi képet is, amit azon iziben elajándékoztam kedves kolléganőmnek, persze, hogy fényképet nem készítettem. De majd megkérem őt...

FOLTVERSEK

Volt eddig a Kultúraquiltek, annak vége lett.

De nem pihenhetünk, mert itt az újabb együttvarrás, mégpedig a FOLTVERSEK, amit szintén Ildi koordinál, és a lényege az, hogy egy adott verset olvasva kell varrnunk egy A4-es méretű quiltet.

Az első fordulónak ma volt a határideje, a vers ez volt:

William Wordsworth: Daffodils

I wandered lonely as a cloud

That floats on high o'er vales and hills,

When all at once I saw a crowd,

A host, of golden daffodils;

Beside the lake, beneath the trees,

Fluttering and dancing in the breeze.

Continuous as the stars that shine

And twinkle on the milky way,

They stretched in never-ending line

Along the margin of a bay:

Ten thousand saw I at a glance,

Tossing their heads in sprightly dance.

The waves beside them danced; but they

Out-did the sparkling waves in glee:

A poet could not but be gay,

In such a jocund company:

I gazed--and gazed--but little thought

What wealth the show to me had brought:

For oft, when on my couch I lie

In vacant or in pensive mood,

They flash upon that inward eye

Which is the bliss of solitude;

And then my heart with pleasure fills,

And dances with the daffodils.

Érdekessége, hogy Szabó Lőrinc fordításában a nárciszok átváltoztak Tűzliliommá. De létezik egy másik fordítás is, Kántás Balázs munkája, ami így hangzik:

Arany nárciszok

Magányosan, mint egy felhő, vándoroltam
hegyormokon és zöld völgyeken át
míg egyszer hirtelen tömegbe botlottam
előttem állt milliónyi virág
arany nárciszok a fák alatt, a tónál
figyeltem táncukat, így teltek az órák

Amikor feljöttek a csillagok
s az ég sárga fényárba borult
tovább táncoltak a nárciszsorok
aranyba öltözött a Tejút
tízezret láttam egy pillantásban
s gyönyörködtem a végtelen táncban

A hullámzás nem ért véget
és pattogtak a virágszikrák
azt hittem, a láng eléget
a költő boldog, ha ilyet lát...
s én csak egyre néztem a virágok vad táncát
csodálkozva, mily gazdag és pazar kavalkád

Gyakran, mikor csak egymagam vagyok
és elmém messze, távoli tájakon jár
megtalálnak régi gondolatok
s egy elfeledett, csodálatos látomás
akkor szívem is a nárciszokkal táncol

boldogan, kitörve e szürke világból.

Na most, ebből ez született, a blogon olvashatjátok, miért.

Megint festettem

Múlt vasárnap zajlott a "Szokásos Őszi Konyhaösszerondítós Festés Kicsodáéknál" című esemény, amelyre végre eljutottam. (tavaly pont aznap ötyéztünk a kulturaquiltesekkel).

Isteni volt a társaság, csupa olyan ember, akiket nagyon szeretek. Már az ottlét is remek volt, végre személyesen találkoztam Arcival, aki pont olyan, mint képzeltem és mégsem. Mert még annál is jobb fej. :)

Aztán megismerkedhettem Vio két nagyobbjával, akik szintén nagy fazonok, Gerdababának nagyon jó dolga van. :) (Innen is csókoltatom Ambrust, aki a világ legjobb festősegédje.)

Ott voltak a rég nem látott barátnéim, jót dumáltunk, vidultunk, de hát mégiscsak a festés volt a fő vonulat, tehát térjünk rá arra.

Már rég ki akartam próbálni egy bizonyos ausztrál illetőségű hölgy színkeverési receptjeit, B-Ildinél láttam régebben, azóta csurgattam a nyálam. Na, majd most!

Végül Vioval összefogva kipacsáltuk a keverékeket, kicentiztük a pixisekbe a festéket, aztán vártuk a csodát.

Nem mellékesen festettem egy pár érdekes színű anyagot, mert nagy szükségem van rá. Tudjátok, nárciszsárgára... erős hiány mutatkozik nálam sárga anyagokból. Na, most is másodikra sikerült. Aztán kuktáskodtam Némának, érdekelne, hogy milyen végeredménnyel.

A sorozat a Rainbow of Jewels nevet viseli, az alapszínek mindhárman kevertek: violet, salmon, teal.

A két alsó (a lazac és a lila) a két alapszín. A harmadikból nem festettem simán, mert azt másra használtuk fel.

A legfelső barnát tulképpen a csajoknak kevertem, de aztán annyira megtetszett, hogy újra megprbáltam magamnak is.

A lányok inkább fonalakkal próbálkoztak, náluk láthatjátok a végeredményt.

Jó kis nap volt, kicsit beárnyékolta, hogy estére teljesen lebetegedtem. (már jól vagyok)

Azt hiszem, több receptet is ki fogok próbálni, ez a mostani nagyon teszik. Hogy mire lesznek jól ezek a fáradt színek, nem tudom, de tetszik a márványozottságuk, a melegségük, szóval valahogy csak összevarrom őket majd idővel.

Régi restanciám...

végre beteljesült.

Ildi által hirdetett játékra készítettem el a képet. Sue kapott volna tőlem egy fejet, és persze neki is álltam időben, de amikor már látszott belőle valami, akkor az is látszott, hogy rettenetes.

Mert én azt hittem, hogy ezt is tudom. Van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy mivel a technikai hátterem elég erős, hajlamos vagyok azt gondolni, hogy különösebb nyomozás nélkül is mennek olyan technikák, amiket még sosem csináltam. Na, erről bebizonyosodott (má megint), hogy nem így van az.

A stippet (??? - azt sem tudom, így kell-e írni) lett volna a lényeg, és istbiz rá is kerestem, de nem találtam semmi okosságot, ezért nekiálltam.
A festett arcszín anyagokat körkéssel apróra metéltem, majd egy ragasztós vetex ragasztós oldalára felvasalgattam. Na jó, éreztem én, hogy egy része nem fog megkötni, de a nagyjáról reméltem... Pedig nem. Majd rátűztem... volna, mert cifit-cafatokra képtelenség úgy tűzni, hogy az ott legyen, ahová szántam. Eredmény: enyhén torzult arcvonások.

Aztán jött a haj, fura mód épp akkor festett félre a fordászom, szép égővörös hajam volt egy fél évig... És persze, volt ilyen anyagom is. :))) - Így lettem akkor vörös - jelzem ez nagyon tetszik benne. Csíkokat varrtam szabadon hullámban, körben.

Na, és ennél a pontnál mondam azt, hogy nekem ez kritikán aluli. Voltak a családban, akik lelkesedtek, de kis mozgatásra észlelték, hogy az arcom darabokban hullik, ekkor már ők is elvesztették a lelkesedésüket.

Ekkor írtam Sue-nak, hogy megállt a tudomány, és próbálok egy újat létrehozni. Ő kedvesen türelemre intett, majd felajánlotta, hogy Karcagon adjam át a munkát. (Most is kösz ezért...)

Úgyhogy nyertem időt, amit ezen és más, sürgős projekteken történő együttes töprengéssel, fejbenvarrással töltöttem. De semmi...

Úgyhogy felpakoltam a szerintem hozzávaló motyómat, elmentem Karcagra, majd a szünnapomon ráálltam a témára.
Így került az arcomra organza, ezzel a vakolathullás is kivédve, illetve a torzfej probléma is enyhült, és rengeteg tűzés, ennek hatására végre megint kiemelhettem az állítólagos vonásaimat).
Rittyentettem neki egy alapot, amely a kedvenc színszekciómból van.

Hát így...

Sue kedvesen azt mondta, kirakja az arcképes falára, de azért remélem, nem tette.
Már a sorsolásnál éreztem, hogy arcképügyben a legbrutálabb versenyzőt kaptam... (és ez persze megfelelő flusztrációval dolgozott bennem.) Hogy jövök én a fejemmel, hogy olyan csodák közé kerüljek, mitn Poirot vagy a néger baba...



Itten van a fejzet:






(Sue, tőled loptam a képet, mert szokás szerint fotózni is elfelejtettem, Utólag kösz.) :)

Kéznyomok és a térd - II.

FRISS HÍREK:
Tannéni nagyon örült, még sírt is, pedig nem egy olyanfajta.
Isteni műsort adtak a kölkek, meg is állapítottam, hogy nagyon frankó a lány osztálya. Minden évben összeállítanak a szülőknek egy műsort, énekelnek, táncolnak, gitároznak, karaokéznak, furulyáznak, szóval mindent, amit tudnak.
És persze, sirtunk, mert a végén együtt előadták az ABBA Thank you for the music c. számát, ofő szólózott, kölkek refrént énekeltek, és annyira, de annyira édesen csinálták, roppant megható volt. Csillogó, könnyes szemmel bámulták az ofőt, hát... képzelhetitek. És még csak azután jött a takaró...

A térddel meg az a helyzet, hogy anyám már tegnap megsétáltatta, egész nap nem fájt neki, még a torna alatt sem, nem is kért fájdalomcsillapítót. Szóval virul, boldog. Ja, és hajlik a közel 26 éve nem mozgó lába (egy elcseszett műtét eredeményeként nem működött a térde).
Úgyhogy kösz mindenkinek a rágondolást, megvan az eredménye, remélem, később is ilyen hatásfokkal javul az állapota.
Ő mindenesetre elszánt. :)))

És a nap híre: befizettem a bibionés apartmant, most már tényleg megyünk nyaralni... :))))))))))))))))))))

Kéznyomok és egy új térd.

Kész vagyok a tanítónéni búcsútakarójával, így fest.

A gyerekek nyomatát textilfestékkel vettem le, a keretezés pedig azzal a bizonyos nine-patch szétvágós módszerrel készült.

Viszonylag sokat tipródtam azon, hogy hogyan varrjam egybe a 28 kéznyomot, 20x20-as négyzeteken van (még így is volt olyan gyerek, akinek beteríti a keze ezt a négyzetet - nagyobb az én kezemnél az övé...), és bárhogy variáltam, bazinagy volt.

Aztán - ahogy szokott lenni - beugrott egyszer az a nine-patch, nem akkor, mikor a fejemet törtem, hanem úgy függetlenül tőle, Beugró Lány barátnémmal beszélgettünk egy általa varrandó takaróról. Asszem, neki javasoltam, aztán röhögtem magamon, hogy nekem ez miért nem jutott eszembe a sajátomhoz. :)))

A tűzésformát Elizanikótól kölcsönöztem, már nála is nagyon tetszett, hogy klassz, szabálytalan ötszögekkel keretezi a tűzés a négyzetet. Kösz, Anikó! :)

Ez az én drágám kéznyoma. :)

Túlképpen az én ízlésemhez képest kevés a tűzés rajta, de kifejezetten takarózó takarót akartam, ezért nem varrtam agyon.

Volt még egy kis szivornya a nevek felhimzésével, persze, hogy a drága Auróra most makacskodott, amikor legjobban kellett volna az ő biztos varrása. Volt bontás gazdagon, anyukázás, és tetejébe az a rettenet vízre eltűnő filc is mindig visszajött száradáskor. Persze, hogy világoskék. Mert az úgy megy ehhez a színösszeállításhoz.

Na, e van, így néz ki, varrtam már szebbet is, de kedvesebbet talán nem, remélem, Márta néni szeretni fogja. :)

Az új térd nem az enyém, szegény, drága anyámé, akit ma műtöttek. Végre, merthogy több hete halogatták, ez volt a harmadik időpontja. :(

Kapott egy térdprotézist, túl van rajta, még stresszelt, mikor utána bent voltunk nála, első mondta az volt: "egy lakatosműhely kutyaf@sza ehhez képest..."

Szegény azért volt nagyon ki, mert mindent hallott (epidurális volt), volt szerszámhasználat gazdagon. Meg is állapítottuk, ha megy a ballal is (sajnos kell), akkor alapfelszerelés lesz a füldugó. :)))

Amúgyilag meg üzenem a barátnémnak, hogy gőzerővel varrom, amit kell, és a doksik már kész vannak, csak a végtermékek nem. De holnapra az is meglesz.

És akkor csütörtökön nektek is mutatok új dolgokat. :)))

NYERESÉGVÁGYBÓL ELKÖVETETT BEJEGYZÉS

Jól van, tudom, eltűntem, mint az aranyóra... Volt dolgom ezer, meg ugye a Kultúraquiltek, meg az élet, meg a család, na jó, dolgozni is jártam. :)





De most gyorsan készítek egy bejegyzést, mert ezt nektek is látnotok kell.

Abszolút nyereségvágyból követem el ezt a (bűn?)cselekményt, ugyanis a Foltvarázs nevű Webáruházban csodás dolgokat nyerhetünk.
Na, ott aztán van minden, keresztszemezők és foltvarrók is megtalálják a maguk kis nyálcsorgató vennivalójukat, de most meg is nyerhetőek ezek a szépségek.

Hajrá, ide gyertek kukkolni!

Fess rozsdával! - ajánló

Tudom, rég írtam bejegyzést, itt volt már az ideje, lenne is mit mesélni, de most csak hirtelen rittyentek egyet, mert kincset találtam.

A múltheti Quiltartos látogatásunk alkalmával szóba került a rozsdás festés, és erre tessék, Luxquilt oldaláról sikerült eljutnom egy honlapra, ahol képekkel kísérve olvashatjátok a folyamat mikéntjét.
Festős csajok, mindenképp nézzétek meg!

Itt van még egy link a témában.
A kép is innen való, és van még ott, ahonnan ez jött. :)))

Ajándékeső...

Nekem nem volt vége karácsonynak 26-án.

Történt ugyanis, hogy a csoportunkban úgy gondoltuk, hogy ne a karácsonyi zsezsgés, hajtás közben játsszunk ajándékozósat, hanem az első újévi találkánkon, 5-én.
Húztuk a neveket, megtörve így a többéves hagyományt, és utólag mindannyian megállapítottuk, hogy sokkal jobb volt így. Azon túl, hogy kifejezetten személyes ajándékok születettek, mindenki kisimult volt, és nyugodt, meghitt, ám vidám hangulatban töltöttük a napot. :)

És én mázlista? Na, ki húzott? AHAMA!!!

Nem semmi, ugye? Mert érdekes módon a csoportéletünk a legkevésbé meghatározó a mi kapcsolatunkban. :)

Utólagos elmondása szerint azonnal tudta, hogy mit fogok kapni, és igaza volt. Ennél találóbb és édesebb és kellemesebb ajándékot ki sem találhatott volna.

Bemutatom nektek Angyipapit!

Bocs a minőségért, nem volt időm, meg lehetőségem sem kellemesebb fotókat csinálni, majd ha hazajövök, megkísérlem.

Angyipapi amúgy kedves párja az ún. Fanniangyal szabásmintára készült Angyimaminak, amit én anno a jótékonysági vásáron szinte lestoppoltam. :)

Most már együtt őrzik a kis családomat. :))) A ráadás egy hajtogatott csillag volt, narancssárga, (persze szegény Patchwitch irigykedett rendesen...), ami rögtön felkerült a konyhaablakra. Reggelente odasüt a nap (na, nem most, persze), és ott főzöm a reggeli kávét, és gyönyörködöm...

Köszönöm, AHAMA!

Én is kedves, jó barátnét húztam, Eper Margitot. Fórumosok ismerik onnan, és tényleg olyat csináltam neki, amiről biztos voltam, hogy sosem állna neki. Ő a haladós, gyors dolgokat csinálja, elképesztő tempóban, sokan emlékezhetnek rá, amint Karcagon egy barátnőnk táskáját látva egy délután összedobta a szinte ugyanolyan sajátját. És állíthatom, rohadtul nem volt egyszerű a felépítése. Csak pillogtunk, mire este befejezte. :)

Íme a neki varrt készletkém. Mivel megkaptam az összes Tildás és más Arénás könyveket, természetesen azokból varrtam.

Tárolószütyőkék az apróságoknak, gomboknak:

Varrókészlet Tilda módra:

És igen, jól látjátok, Évike kézzel himzett, nem is keveset! Valami elkattant bennem, úgy érzem, egyre inkább szívesen csinálom a kézi varrást, himzést, keresztszemest.

Ez utóbbiból varrtam két karidíszt karácsony előtt megkattanás ellen (kép később).

És ez még semmi, a buszozáshoz is azt viszek, olyan képet varrok, aminek a fele elő van nyomva szépen, színesen, aztán foltokban meg ki kell varrni (bigott x-varróktól én kérek elnézést). Jó, mi?

Még egy hírem van, bár már biztos többen értesültetek róla, ha követitek Anyahajó blogját. Nyertem nála egy játékban, aminek jutalma egy sál volt. Mázlista vagyok, mert nem volt sálam (azaz van egy termovelúr leszabott csíkdarab, de azt csak csúszáskor hordom zord időben, szóval az nem ér). Kötött, horgoltam nem volt.

Jelentem, most már van, és csodás, és annyira szeretem, hogy mikor tegnap meghozta a postás, felvettem és este lefekvésnél vettem le. Nem volt rajtam zokni, mégsem fáztam egész nap, mert a nyakam fűtve volt. :)))) Kösz, Anyahajó, hogy melegen tartod a nyakam. :)

Tervek 2009-re (?)

Azért a kérdőjel, mert ha valaki, én aztán nem tervezek előre egy évet. Sőt egy hónapot sem. Örülök, ha látom, hogy mi a dolog a hétre. Annyiféle dolgot elvállalok, csinálok, hogy csak egyiktől a másikig vagyok képes haladni. Tudom, hogy ez nonszensz, de nem megy másként. :(

Azért mégiscsak összehozok pár dolgot, ugyanis van egy hevenyészett terv-féle idénre is. Ezek jó része a tavalyi folytatása, leírom, hogy mit nem hagyok abba azokból. :)

Amiket már tudok, hogy meg fog történni:
1. Költözik a hivatal. A mi irodánkra a végén kerül sor a technika miatt, valszeg ezzel telik majd a június. Na, ezt megpróbálom a legkevesebb viszontagsággal végigélni, és a hó végén a legkevesebb jelenlétet mutatni ezügyben, mert akkor más az elfoglaltságom. Mindezek tetézésére tavasszal új szoftvert/hardvert kapunk a mostani 15 éves helyett. Ez egy célszoftvernél nagyon nagy idő, olyan is a szolgáltatásunk mostanában. :( Úgy fest, ennek bevezetésében, tesztelésében, betanításában tevőlegesen részt veszek, hasonlóan a 15 évvel ezelőtti módihoz.
2. A júliusi munkábólé eltűnés oka: Karcag. Asszem ez lesz a hatodik alkalom, és már tervezek. Szóval, aki szeretne látni engem júl. végén, az jöjjön velem varrni a foltvarró táborba. :)))
3. Aug. elején Győrben táborozok, és előadok, a téma már ismert, az atarashit fogom tanítani. Erre szerencsére nem kell nagyon készülni, hiszen két éve Karcagon már lenyomtam. Azért akarok valami már projekttel előrukkolni, fejben már vázoltam.
4. Tovább folytatom a Varróházas foltvarrós rovatot, remélem, sűrűbb frissítéssel. (link oldalt)
5. Tovább vezetem a kiscsoportomat Káposztásmegyeren. Erősen felduzzzadt a létszám, sok új lány jött, ezért kitaláltuk, hogy négyhetente ún. kezdő, másik négyhetente inkább haladó témájú foglalkozás lesz, hogy a frisseket is okítsuk az alapokra. Tehát az marad kéthetente hétfőn.
6. A Kultúraquiltek készítése minél tovább. Nagyon szeretem, nagyon felszabadít, okosít és kikapcsol, tehát ezt semmiképp nem hagyhatom abba.
7. A Foltlelkek tagjaként mindig részt veszek a közös munkákban, most is van két projekt, az egyiket most terveztük meg Ágival és Zsuzsival, a másikat meg hamarosan elő fogjuk venni. Klassz dolgok lesznek, az biztos.
8. És egy még konkrétabb: karácsony előtt ajándékoztuk meg magunkat egy új hálószobabútorral, és oda most már nagyon kívánkozik egy takaró. :) Ezen kattogok a családdal és varrással el nem tölthető időimben (dolgozás,autóvezetés, kishelyiségben tartózkodás), de sehogysem jutok dűlőre. Nagyon tetszenek a klasszikus minták (értsd: Bonnie Hunter felhozatala), de hozzánk mégis inkább a modernebb kinézet illene. A végén még kettőt kell varrjak? Ja, és ezzel párhuzamosan folyna a hálószoba teljes felruházása: festés, esetleg tapéta, képek, miazmás.

Ezen felül tervben van még az is, hogy fenntartom a létemet gyerekeim örömére és fenntartom az ő létjüket az én és apjuk örömömre. Ezek ügyes megvalósításához komoly terveim vannak. (Nekem: torna februártól, étrend-reform, több szépészkedés, nekik: úszás tavasztól, Macának rajzszakkör, Andornak még több könyv, közösen: síelés, nyaralás.) :)))

A tervezgetőst Bruercsitől kaptam, továbbadom Cicnek, Elizanikónak, Bobinak, Ahamának és Kaokának.
Nem tudom, náluk volt-e már, ha igen, bocs. (nem linkelek, mert rohanok...)

Még annyit, hogy vasárnaptól eltűnök egy hétre, tessenek jól viselkedni, sokat írni, hogy legyen mit olvasnom. :)
Macámmal megyünk kettesben sítáborozni, szerintem állat lesz. Imádni fogom, hogy vele lehetek, csúszhatok és bohóckodhatok kedvemre egy csapat iskolással. És még főzni sem kell, mert adnak enni háromszor egy nap. :)))

9 évvel ezelőtt...

... feküdtem egy kórházi ágyon, és csak az agyam mozgott, a testem nem tehette a spinális érzéstelenítés miatt. Az agyam viszont kattogott. Fáradt nem voltam, elvégre metéltek, tolni nem kellett, fájni sem fájt túlságosan. Csak kimerült az idegességtől.
Két emelettel feljebb viszont ott volt egy pici lény, akiről nem lehetett tudni, hogy mi van vele, ez volt a 32. hét, az apgarja annyira szar volt, hogy elsőre el sem akarták mondani. Épp hogy csak levegőt vett, semmi más életjel. Azért ez is valami. És én még nem is láttam... Csak arra gondoltam, hogy felkelhessek, és mehessek megnézni. Elvégre ő az én fiam. :)))

Aztán jöttek a komplikációk, amikről később kiderült, hogy sajnos a gyerekorvos okozta. Az ott töltött három nap alatt volt több légzésleállás (egy pont, mikor először megérintettem az inkubátorban), őrült telefonálgatás a nővéremmel, aki egy másik kórházban csecsemős főnővér, fejése a semminek, elvégre be kell annak indulnia valahogy, tanácstalan doktor hallgatása, majd megismerkedés a Cserny Mentőkkel, akiknél pontosabb, fegyelmezettebb és informatívabb eü. dolgozót nem ismerek, átszállítás a gyerekklinika PIC-ére és egy éjszakám úgy, hogy én egyik kórházban, ő a másikban, izgulás az életéért. Majd negyedik nap reggel végre megint együtt a PIC-en.

Akkor végre megtudtuk, hogy a kölöknek semmi baja, azon túl, amit a feleslegesen kapott antibiotikum, és a szintén feleslegesen betett garatoxigéncső által okozott leállások okoztak.
De szerencsére ez is elmúlt, az én, születésekor kétkilós, háromnaposan 1,70-es babám szép lassan visszahízta magát 2 kilóra, ekkor végre hazamehettünk.


Ez a kiskölök ma 9 éves és életem egyik szerelme a három közül.
És szerencsére egy teljesen átlagos, vidám, agyafúrt, rosszcsont, jófej kilencéves.



(nem túl frissek a képek, de a dolgozóban csak ilyen van. Viszont viccesek.)

Barátság - barátok - perzsául: yar :)

Ahamánál olvashattok ennek a jelképnek/díjnak a magyarországi születéséről. Hogy mi ez? Sokan már tudjátok, hiszen eljutott hozzátok, sokan még nem. Nekik idemásolom a lényeget:

"Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket.Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Tehát aki ilyet kap, az tudja, hogy nemcsak a hobbiját, munkáit értékelik, hanem a személyét is, kíváncsiak rá, szeretettel gondolnak rá. Ők azok, akik így vannak velem kapcsolatban: Kaoka, Gina, Violini, Pjulcsi, Amaranta, Dixike, Ágibo és Ejkukk.
Köszönöm nektek, hogy ismerhetlek benneteket, köszönöm az odafigyelést, a kíváncsiságot, a szeretetet. A YAR-t. :)))

Tudom, mindenki bajban volt, akinek ki kellett nyolc embert választania sok kedves ismerőse közül, én sem jártam különbül. Kb úgy érzem magam, mint Ross, mikor esküvői tanut kellet választania, egyet a két barátja közül.
Ezért úgy döntöttem, hogy azon jó barátaimnak, akiket személyesen is ismerek és olvasok, küldök egy ölelést barátságom jeléül -> (nagy ölelééééés!). Sokan vagytok, szerencsés vagyok!

És azoknak küldöm tovább az üzenetet, akiket rég olvasok, ismerem munkásságukat, sokat tudok róluk írásaikból, de nem ismerem őket személyesen.
Ők azok: Katafolt, Zazálea, Anyahajó, Arcencil, Cicó, Judit, Phoenix, Erika és Katbo. Ja, ez kilenc.. így esett. :)))

Van aki már megkapta, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet a kiválasztottam. :)))

A csodálatos egybeesések - avagy: "és ezt így hogy?"

Sokatokat érdekelt, hogy vajon mi lehet az én iráni quiltem szövege. Fogalmam sem volt róla, "csak" a csodás vonalak ragadtak meg benne.

Mostanra kiderült az igazág, Ildi egyik tanítványa megírta, hogy mi is ez valójában. Itt elolvashatjátok.
(a megfejtésért köszönet Ildinek.)
Mint látható, valszeg az idézet vége szerepel nálam is, ami így hangzik: "hol vannak azok, akiket igazán szeretni lehet, akik megérdemlik a szeretetet?"

Na, hát ez az!
Nem vagyok ezoterikus beállítottságú, aki ismer, tudja, nagyon is racionálisan gondolkodom. De itt megálltam egy percre... heee?
Hogyan lehet az, hogy előbb - anélkül, hogy tudnék róla - felvetek egy kérdést, aztán kisvártatva magam válaszolok rá egy köv. bejegyzésben? Hát nem csodálatos? :))))

Szóval, drágáim ! Nézzetek körül otthon, a környezetetekben, a virtuális világotokban, és szeressétek azokat, akik megérdemlik a szeretetet! (A többiekkel meg nem foglalkozunk...*) Én ezt teszem, és annyit kapok vissza, hogy néha már úgy érzem, meg sem érdemlem.

Hamarosan írok a legutóbbi szeretetbombáról, ami eltalált, fogtok irigyelni, az már biztos. :)))
(csak még képek kellemek hozzá)


* ezt különösen Kaoka figyelmébe ajánlom! :)))

Hihetetlen a foltvarrás...

nem csak azért, mert megnyugtat...
nem csak azért, mert érzem, hogy kiteljesedem benne és alkotok...
nem csak azért, mert a csepp időmet is remekül kitöltöm...
nem csak azért, mert mások is szeretik, amit csinálok...

hanem azért, mert olyan embereket ismerhettem meg általa, akiket talán máshogy sosem. Akik gondolnak rám és szeretnek. :)
Köszönöm, hogy ismerhetlek benneteket, foltvarró barátaim!

Békés, biztonságos, anyagban és cérnában bővelkedő, barátságos 2009-et kívánok nektek!