2008. december 19., péntek

Hogyan készült... az iráni quiltem. :)

Hát, berzenkedem egy kicsit, de győz az őszinteség...

Az egész annyira egyszerű volt, hogy röstellem leírni. Ráadásul nem is fotóztam fázist, mert arra már tényleg nem volt idegem.

Volt ugye, először is egy kép, amiről elindultam. Beolvastam paintbe, amivel felnagyítottam, és tükröztem. Hogy miért tükröztem, az később fog kiderülni.

Aztán anyagot válogattam. kellett valami asztalnak való, meg papírnak, meg tintatartónak, na és egy a ceruzának.
Kaptam még anno egy csoporttársamtól olyan csokibarnát, amit még életemben nem festettem, először ez volt az asztal. Aztán rájöttem, hogy az inkább pennának volna jó, ezért sárgásbarnát néztem asztalnak.

A papír úgy született, hogy egy merevebb, fényesebb pamutvászonra felvasaltam ragasztós vetexet, majd megint, immár a második réteget. Na, ez szép kemény lett.
Aztán elővettem a tükrözött képet (szöveg visszafelé) és egy zsírpapírt tettem rá. Majd a textilzsírkrétámmal rávázoltam a feliratot. Papír ráfordít az anyagra, átvasal, és már ott is a felirat, csak át kellett húzni. Sajnos nem sikerült olyan finomra, mint az eredetin, hiába, na, nem vagyok egy kiművelt rajzoló... :)
Aztán voltak itt kisebb problemák is, ugyanis a zsírkréta itt-ott hullatta morzsáját, és az persze belevasalódott az anyagba.

Ezek után vágtam egy A4-esnél kicsit nagyobb ragasztós flízt, tudjátok, amelyik kicsit sűrűbb és laposabb, táskába jó rakni. Arra felvasaltam az asztal két szélét, majd megtűztem (figyelem, ez volt az egyetlen pont,a mikor a gépet használtam!!! :-D ). A középre pedig felvasaltam a papírt. Mivel az asztal csíkja szélesebb, mint a képen, és beér a papír alá, ezért a papír széle szépen lebeg a munkán, pont ezt akartam. :)

Most jön a tintatartó. A nyers flic színe pont megtetszett, egy likőrös poharat (na, vajon miért ez akadt a kezembe...csak nem Metaxát szürcsöltem előtte???) körberajzoltam kétszer a szájánál, meg az egyiket még belül a talpával, ezt kivágtam, így lett egy teli köröm, meg egy karikám. A karika belsejébe keskeny fliccsíkot ragasztottam, ettől gömbölyödik a széle, ezt szép pepecselős nyomikázással ragasztottam össze, majd a kész karimát a teli körre. A belsejét először filctollal festettem be feketére, persze, nem volt elég, ekkor kezembe akadt a matricafesték kontúrja, pont jó volt. Ez lett a tinta. :) Kicsit még árnyaltam a karima szélét a zsírkrétával.
A kör aljára szabtam négy, egyenletesen csökkenő átmérőjű kört filcből, és ezeket szép sorban ráragasztottam, ettől lett magassága. Majd ráöltöttem a mukára három öltéssel.

Jött a penna. Ránézésre a képen ez egy fapálca, kihegyezett véggel. Maradt még a beragasztott vászonból, annak egy csíkját összehengergettem, majd a csodás csokibarnából szabott csíkot rátekertem és ráragasztottam. A kimaradt fehér végét összecsippentettem a végén és alul megöltöttem, majd befestettem a már említett matricafestékkel. :)
Méretre vágtam, aztán ezt is felöltöttem a helyére. Kicsit még megkrétáztam itt-ott (árnyék,mizmás), azt annyi.
Ja, meg körbeszegtem.
(Ez utóbbit később átdolgozom valamivel, mert utólag azt látom, nem megy a témához ez a színátmenetes, egyébként gyönyörű aranyos-sárgás-barnás cérna.)

Szóval ez van, varrás most nem volt, de szerettem csinálni így is.
Mondjuk, hogy ez most "mixed média" volt, amelynek főszereplői: UHU ragasztóstift, textil zsírkréta, vasaló, és fekete matricakontúr, meg persze egy vödörnyi festett anyag (merthogy egy szemetesvödörben tartok őket). :)))

Pár részletfotó:
Itt tisztán látszik, hogy az árnyék krétázásánál a ragasztós flíz rag. pöttyei kidomborítják a vékony molinót,, így pöttyös lett a krétázás. No, de sebaj... :)))



update:
ugyan külön posztot írtam róla, de bemásolom ide a quilt szövegének jelentését:

"Ez Sohrab Seperhri, kortárs iráni költő versének részlete. Itt van a honlapja. A teljes mondat így hangzik: yari andar kas nemibinam, yaran ra che shod, doosti key akhar amad, dostdaran ra cheshod (a dőlt betűs rész szerepel a képen).
Ebben a mondatban a költő /férfi/ a yarról beszél, ami többféle dolgot jelent angolul: szerető, barát, társ, partner, a szövegkörnyezettől függően. A yarból származik a yari melléknév, ami barátságost jelent, olyasvalakit, aki őszintén szeret.
A mondat azt jelenti, hogy ebben a világban (manapság) senkiben sem lát igazi yart (barátot, szeretőt, partnert, mi történt az emberekkel, hol vannak a yarok? Mikor lett vége az emberek közötti barátságnak, hol vannak azok, akiket igazán szeretni lehet, akik megérdemlik a szeretetet?"

Köszönöm, Ildi!

KULTÚRAQUILTEK: IRÁN

Elkészült Iránom...






Iránról nem sokat tudtam ezelőtt, tehát irány a wikipédia, ott kiolvastam, hogy milyen messzire nyúlik vissza a történelmük (i.e. IV.évezred), aztán a médek és a perzsák együtt alapítottak hazát, aztán kisvártatva jött Dareiosz, kinek uralkodása alatt a Perzsa Birodalom az addigi történelem legnagyobb és leghatalmasabb birodalma volt. Majd jött Nagy Sándor és elfoglalta az egész országot... Halála után az ország több részre szakadt, és megkezdődött egy hosszú folyamat, amely a dinasztiák küzdöttek egymással.


A középkorban történt: "Az iszlamizáció mélyreható változásokat okozott a kultúrában, a tudományban és az iráni társadalom szerkezetében: a felvirágzó perzsa irodalom, filozófia, orvostudomány és művészet az újonnan alakulú muszlim civilizáció lényeges eleme lett. Kulturális, politikai és vallási téren az iráni hozzájárulás az új muszlim civilizációhoz rendkívül fontos. Mindezek következménye Irán muszlim aranykora.
Az újkor (1501): "Az első iráni shiíta iszlám államot a szafavida dinasztia (1501-1722) első tagja, Iszmail sah alapította. " Több dinasztia váltotta egymást, majd 1906-ban alkotmányos forradalom tört ki, összehívták az első országgyűlést, bevezették az alkotmányos királyságot.
Ezt 1921-ben Reza Pahlavi megdöntötte, és 1925-ban sahhá kiáltatta ki magát. Ő és később fia,
Mohamed Reza Pahlavi, diktatórikus kormányzással valósította meg reformterveit, és keményen harcolt a külföldiek által felszerelt nomádok és a befolyásos síita egyház ellen.
A sah "Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság hathatós támogatását élvezve ugyan tovább modernizálta az iráni ipart, de eltiporta a polgári szabadságjogokat. Uralma, amelynek része volt a szisztematikus kínzás, és más emberi jogi sérelmek, végül 1979-ben az iráni forradalomba torkollott, amelyben rezsimjét megdöntötték."
'Iszlám köztársaság alakult Khomeini ajatollah vezetésével... Az új teokratikus politikai rendszer vallási alapú reformokat hajtott végre, külpolitikájában nyugatellenes volt."
(Én a magam részéről emlékszem Khomeinire a tévéből, 14 évesen valahogy egész máshogy jött le a dolog, mint ahogy itt olvasom. Akkor egy fanatikus rosszember forma votl számomra...)


Szegényeknek nem volt elég bajuk, 1980-ban Irak megtámadta őket: "A pusztító iraki-iráni háború 1988-ig folytatódott, egyik állam sem érte el célját. Sokszázezren vesztették életüket, Irak többször is bevetett vegyi fegyvert."

Szóval efféléket olvastam, és hát persze hallottam én is jó sok rosszat a fundamentaliszumról, meg a borzasztó vallási törvényekről.
Mégis valahogy szimpatikus nép kerekedett ki a végén...



Bocs a töri-szakosoktól, nem akartam értekezést írni, csak olyan kis összefoglaló-félét...



És most lássuk kedvenc képeimet:

KALLIGRÁFIA TÉMAKÖRBEN:








(A teheráni Bastan Múzeum bejárata)







PERSEPOLIS KINCSEI:








És a kedvenc falfirkám (majdnem ezt csináltam), jelentése: URBAN ART - Városi művészet




Fanni

Lilypie

Andor

Lilypie