2009. október 15., csütörtök

FOLTVERSEK



Volt eddig a Kultúraquiltek, annak vége lett.

De nem pihenhetünk, mert itt az újabb együttvarrás, mégpedig a FOLTVERSEK, amit szintén Ildi koordinál, és a lényege az, hogy egy adott verset olvasva kell varrnunk egy A4-es méretű quiltet.
Az első fordulónak ma volt a határideje, a vers ez volt:
William Wordsworth: Daffodils
I wandered lonely as a cloud
That floats on high o'er vales and hills,
When all at once I saw a crowd,
A host, of golden daffodils;
Beside the lake, beneath the trees,
Fluttering and dancing in the breeze.
Continuous as the stars that shine
And twinkle on the milky way,
They stretched in never-ending line
Along the margin of a bay:
Ten thousand saw I at a glance,
Tossing their heads in sprightly dance.
The waves beside them danced; but they
Out-did the sparkling waves in glee:
A poet could not but be gay,
In such a jocund company:
I gazed--and gazed--but little thought
What wealth the show to me had brought:
For oft, when on my couch I lie
In vacant or in pensive mood,
They flash upon that inward eye
Which is the bliss of solitude;
And then my heart with pleasure fills,
And dances with the daffodils.
Érdekessége, hogy Szabó Lőrinc fordításában a nárciszok átváltoztak Tűzliliommá. De létezik egy másik fordítás is, Kántás Balázs munkája, ami így hangzik:

Arany nárciszok

Magányosan, mint egy felhő, vándoroltam
hegyormokon és zöld völgyeken át
míg egyszer hirtelen tömegbe botlottam
előttem állt milliónyi virág
arany nárciszok a fák alatt, a tónál
figyeltem táncukat, így teltek az órák

Amikor feljöttek a csillagok
s az ég sárga fényárba borult
tovább táncoltak a nárciszsorok
aranyba öltözött a Tejút
tízezret láttam egy pillantásban
s gyönyörködtem a végtelen táncban

A hullámzás nem ért véget
és pattogtak a virágszikrák
azt hittem, a láng eléget
a költő boldog, ha ilyet lát...
s én csak egyre néztem a virágok vad táncát
csodálkozva, mily gazdag és pazar kavalkád

Gyakran, mikor csak egymagam vagyok
és elmém messze, távoli tájakon jár
megtalálnak régi gondolatok
s egy elfeledett, csodálatos látomás
akkor szívem is a nárciszokkal táncol

boldogan, kitörve e szürke világból.

Na most, ebből ez született, a blogon olvashatjátok, miért.



Fanni

Lilypie

Andor

Lilypie