Részletek: tedd ki a képet a blogodba és oszd meg velünk egy gyerekkori emlékedet.
Linkeld be, kitől kaptad a meghívást a játékba.
Add meg 7 további blogoló linkjét akikre kíváncsi vagy és értesítsd őket a játékról.
Én Mmamától kaptam, küldöm Cicvareknek, Patchwitchnek, Elizanikónak, Kdattának,Launak, Violininek és Zazáleának.
A nővérem és én kb. ovisak voltunk. Akkor vetítették a moziban a Zorrót, a nagyanyám vitt minket el. Nagy hatással volt ránk, lány létünkre állandóan vívtunk, mentettünk. :)
Aztán egyszer egyedül hagytak minket otthon. Volt akkoriban két nagy ruhásszekrényünk (akkor újak), tudjátok, az a sötétbarna, egybeajtós, fényesre lakkozott.
Mivel mindenhova zorrójeleket helyeztünk el, úgy döntöttünk, arra a hatalmas felületre is odakívánkozik a JEL.
Persze, hogy nehogy rájöjjenek, hogy mi voltunk, felálltunk a széles, belső ablakpárkányra és jó magasra jó bentre, már nem emlékszem, mivel, de belekarcoltuk a hosszú Z betűt rengeteg karikával az alsó vonalra...
Persze, kellett vele dolgozni, mert elég vastag volt a lakk a szekrényen. :)
Hát agyon nem vertek, mert itt vagyok, de hogy kaptunk, az biztos. Erre már nem emlékszem.
A JEL viszont eltüntethetetlenül (micsoda szó!) ott volt egészen addig, míg mi nem dobtuk a szekrényt sok évvel később.
Sokszor láttam utána is, és csodálkoztam, hogy nem voltunk képesek rendesen leírni azt, hogy Zorró... :)))
