2011. augusztus 6., szombat

Karcag lement, most jöhet Csanak. :)

Szokásos vigalomban, alkotásban és fáradtságban telt a hét, hogy ti is lássátok, miről maradtatok le, itt egy képtár. (a kompromittáló képeket most, nagy nyilvánosság előtt tagadom le. Az nem is úgy volt, tekintetes bíróság...!)

Karcagi munkatábor

Alant egyetlen szabadnapom termését látjátok.

2011. június 24., péntek

Megint Karcag...

Megint tábor.
A szokásokhoz híven az első két napot bemelegítéssel töltjük, ekkor ezekhez hasonlatos holmikat állítunk elő közösen:

Vágólaptartó, amelynek hátoldalán vasalófelület található, elől pedig zseb a kisebb vonalzóknak, vágólapoknak.




Varrógéptakaró, amelyen elől zsebek vannak a zsinórnak, a talpnak és a többi vacaknak.
Ha akarsz rá rátétet, lehet hátul a zseb. :)
Mindenki a maga gépére méretezi majd a cuccost, én a Veritasra csináltam.


És végül egy cérnagyűjtő izé, amit a mágneses gombostűtartó rögzít, de bedughatod a gép alá.


Mindhárom cuccost az ép szélekből  varrt minta díszíti, végre értelmet nyert a gyűjtésem és barátaim kedves adakozása. :)







* * * *

Aztán jön a nagytábor, amikor én ezt a kisméretű hónaljtáskát tanítom.














Crazy technikával készítjük a fedlapot, amit haladó, kombinált öltésekkel díszítünk. 
Mostanában rá vagyok kattanva erre a lilára, még szerencse, hogy az anyagboltok (hét boltban voltam ezért az anyagért) gyér lila választékát ellensúlyozza a jysk egy pont olyan színű lepedő árusításával.   




A többi napon Évi barátőmtől tanulhattok passziánszt,. még pedig orosz módra, Györgyi pedig várost épít veletek görög módra. :)
Ha bármi kérdésed van, írj nyugodtan!

Találkozunk Karcagon!

2011. március 22., kedd

Megtisztelő feladat...

... megnyitni egy kiállítást, főleg, ha egy új, lelkes foltos társaság első bemutatkozásáról van szó.



„Van, ki kincseit bankban őrzi,
Van, aki párnája alatt.
Az enyémek foltokba varrva,
Gyönyörködtetnek nap-mint-nap”


<!--[if !vml]-->meghívóra kép.JPG<!--[endif]-->

MEGHÍVÓ

Folt Barátok Társasága
Szeretettel meghívjuk Önt, családját és barátait a Folt B.T. első kiállításának megnyitójára.
2011. április 4-én 17 órakor
A kiállítást megnyitja Kacsuk Éva, a Magyar Foltvarró Céh vezetőségi tagja.
Helyszín: Munkás Művelődési Központ, Dunaújváros, Apáczai Cs. J. u. 11.

A kiállítás megtekinthető: április 4-16-ig
Hétfőtől szombatig: 8-19 óráig


Csatlakozom én is a szíves invitáláshoz. :)

2011. március 20., vasárnap

Gyors táska

Újabban fura értelmet kapott a varrásom. Nagy a baj a családban, a nagy baj sok orvossal jár, az meg sok hálapénzzel.
Még nem varrtam soha orvosnak, de a mostani néni nagyon helyes, nővérem szerint olyan korú, mint mi, szerintem fiatalabb, mindenképp nagyon helyeske, törékeny, picike és ehhez képest olyan kemény a melója, hogy én a 10 perc ottléttől is padlót fogtam. Ő mondja meg, ki mennyi sugarat kapjon a kis rohadék állatkájára. Sajnos mi is azért voltunk.

Az előtörténés az, hogy Veszprémben eldöntöttük Valival, hogy nem veszünk semmit. Aztán kiderült, hogy egy sarokra van egy kétszintes méterárubolt. Aztán az is kiderült, hogy a belépésünktől számítva kb. 10 perc van zárásig. Úgyhogy nem voltunk komoly bajban, csak ezt két rongyot sikerült ennyi idő alatt megfogom:




(Na jó, Vali kicsit nagyobbat fogott, neki volt még valami.)

És akkor tegnap este eldőlt, hogy már csak holnap találkozunk (egyelőre) ezzel a nénivel, úgyhogy gyorsan kell egy táska ebből. Sima ügy, van az a pofonegyszerű ferde szabású táska, amit egyébként négyzetekből szoktunk abszolválni, most 4 csíkból lett, belül sárga béléssel. Tépőzárat tettem a fül alá, mert sehol sem találom a mágneszárakat. (Itt ígértem meg magamnak, hogy a következő két összefüggő napomban rendet teszek a kócerájomban.)



Nem egy nagy húhaság, de én és a család szerette. Remélem a sugaras néni is fogja. A színe mindennek sokkal élénkebb, sajnos este telefonnal fotóztam, én kérek elnézést.

2011. március 6., vasárnap

Farsang 2011

Ugyan nem varrás, de többet szuttyogtam vele, mint egy jobbfajta takaróval.
Történt, hogy Andor Vasember akart lenni farsangon. Főtt a fejem, de ekkor rájött, hogy az új szemüvege pont olyan, mint Harry Potteré. Úgyhogy az lesz. Fellélegzés, kötök sálat, varrok pelerint, villámot rajzolok, és kész. Pár este.
Majd az idő haladt, két hete a Drága rájött, hogy mégis inkább kedvenc szuperhősünk lesz, Anya telefonja is erre csörög, kedvenc színésze játssza, még szép, hogy ez lesz.

Hosszú fejben jelmezkészítés eredményeként visszahozattam az uram kocsijából a riszájkling műanyagpalackos szatyrokat, és kezdődött a modellezés. Alkar, felkar, comb, lábszár a flakon oldala. Csuklók (végül csak könyök maradt, comb és térd is tervezve, készítve volt) a flakonok aljából. Ekkor jöttem rá, hogy alig van normális, többküllős palackalj, szinte mind ugyanúgy néz ki.
Na, ezeket lefestettük együtt a kölkekkel, majd apjuk lefújta lakkal.
Aztán jött a kartonozás. Először a fejét modelleztem ki, a saját síbukójából. Persze, számolni kellett a felvétel, levétel kérdésével is, így keresni kezdtem sasszeget (mi időnkben asszem, így hívták), más néven milton-kapocs (?). Volt, az álla azzal rögzült oldható formában. Utána a törzs, aztán ráépíteni a kart, természetesen mindent ezzel a bizonyos sasszeggel. A cipője eredendően fekete, erre is jött egy kartonburok.
Maradt még a csicsázás, arany kartonból tettem rá plusz rétegeket, hogy legyen egy kis tömege. :)
Volt még egy szintén flakonalja a mellkasi világítós izének, itt a tervek között elemlámpa-beépítés szerepelt, de nem sikerült olyan laposat találni, ami elfért volna a jelmez alá. Maradt az alufólia, szépen csillogott ez is.
Aztán még körbe kellett tekernem egy síkesztyűt piros szigszalaggal. És már kész is volt.

Így sikerült:

Fejszerűség:


Technikai probléma, F1-es szívócsövet ugyanis nem építettem be a sisakba. Kellett volna. :)))

Azért remélem, vágjátok a hasonlóságot! Mint két tojás...:)

2011. január 14., péntek

Ismét a fedélzeten...

Persze, itt voltam végig, tudjátok jól, csak írni nem volt időm. Jóvanna, ne nézzetek ilyen szemrehányón, ígérem, most már jobban fogok viselkedni.

Már amikor karácsony előtt varrtam gőzerővel, akkor tudtam, hogy ez tényleg méltó téma lesz a visszatérésre a virtuális beszédkényszeresek világába. Merthogy varrtam. Sokat.

Történt, hogy egy barátnőm kolléganője (továbbiakban K.) felhívott november elején, készítenék-e két szimpla takarót képekkel karácsonyig, amolyan Édesek és Mostohák stílusban, vagyis memory-quiltet. Egyet a barátnőjének, egyet a sógornőjének. Elvállaltam, és a Határtalanul alatt meg is vettük közösen az anyagokat.

Az első művelet a megfelelő technika megtalálása volt a fényképnyomtatáshoz.
- A Picture This nem jött be, egy börke tetején könnyen kopó színes paca a végeredmény.
- A Bubble Jet Set sajnos szintén nem, Margit barátném megerősített benne, hogy használati tárgynak (márpedig takarózót takaró kellett) nem jó, nagyon kopik a mosástól.
- Pjulcsi javasolt még egy dolgot, előre kezelt, A4-esre szabott pamutvászon. Felhívtam a hobbiboltot, ahol árulják ( mert valahol Hidegkúton van, azé az innen kicsit a világ vége), és ott mondta az eladó, hogy a cucc szuper és tartós, ha olyan nyomtatóval nyomtat rá az ember lánya, aminek festéke nem oldódik vízre. Na, persze, hogy nem találtam infót a patronon...
- Felhívtam még egy-két fénymásoló-nyomtató céget, ahol bármit bármekkorában nyomtatnak, másolnak, csak épp textilre nem. Na, ezt nem értem, nehogymá pont ez nem fér bele a profiljukba. Hülyék.

Volt egy biztos lehetőség, ezért nem aggódtam nagyon, csak az egy kicsit húzós árú. A VGC beszerzett egy új nyomtatót, ami bármilyen textilre, organzára, hurkolt kelmére nyomtat kb. A3-as méretig, vasalóprésezés után kész és 40 fokon mosható. Ennél maradtunk, bár 43 db kép esetében kisebb vagyon volt ez a módszer, de K.-nak fontos volt a minőség.

A köv. lépés a fedlap lett volna. K-nak nagyon tetszett a szabálytalanul keretezett, random stílusban összerakott quilt, de ennek csak egy hátulütője volt. Ezt nem lehet egy papíron (gépen) megtervezni, színezgetni, vagyis lehet, de akkor tovább tart, mint megvarrni. Nem akartam ezzel elcseszni a rohamosan fogyó időt, ezért rögtön varrni kezdtem. Hatféle anyagom volt takarónként, csináltam különböző mintás darabokat egyszerű blokkokkal (csillag, vadlibák, nine-patch, gyorstechnikás forgók), illetve a képeket bekereteztem három oldalukon különböző szélességű csíkokkal. Aztán kiraktam a szőnyegre a képeket szétszórva, kb. akkora területre, amekkorának a quiltnek a végén kellett lennie (140x200). A hézagokba pakoltam egyenletesen leosztva a mintás blokkokat, majd az egyik sarokból elkezdtem feltölteni a "lukakat", vagyis további csíkokkal növeltem a képek körüli területet. Így szép lassan összevarródtak a képek, csak arra kellett figyelnem, hogy a színek/anyagok hogy következzenek, illetve, hogy pontosan illesszem a részeket. A végére lett hat nagy téglalapom, már csak ezeket kellett összejátszanom.

Utána jött az élvezetes rész, amit eddig marhára nem szerettem. A rétegezés. Utálok fércelni, de mindig sokat férceltem eddig, mert azt jobban utálom, ha a gép elnyomja tűzés közben a rétegeket. El is határoztam, hogy ragasztani fogok, amit eddig csak egyszer vetettem be egy falvédőnél, nagyobb rongynál még sosem. Meglepően könnyen ment, itt köszönném meg leszármazottaim és az apjuk hathatós segítségét (a második takarónál már olyan profi volt a fiam is, hogy csak na, pedig tőle aztán igazán messze van a rongyozás). Semmi férc, rétegenként, csíkonként fújás, óvatos kihajtás, tapicskolás. Ennyi. Semmi folt, semmi keményedés, semmi átütés. És tart, mint az atom. Hehe.

Jött a tűzés, minden varrásvonalon, árokban tűztem, és ez is ment , mint a karikacsapás, alig akartam elhinni. Itt a következőknek lehetek hálás: elsősorban az Auróra felső-anyagtovábbítójának, egy kincs, higgyétek el, egy kincs. Akinek még nincs, azonnal húzzon el a VGC-be vagy Szép Gáborhoz, és szerezze be a megfelelőt a gépéhez. Állítólag már bármire lehet kapni. Második szereplő a gumikesztyű, ebből is az orvosi, végre anyámtól kaptam kisméretűt, mert az én csülkeim elég apróra sikeredtek és ha nem jó a méret, akkor a kezed csúszkál benne, és nem tudod letapasztani a tűzendő felületet. ezzel olyan félóránként kellett emgállnom, mert állat módjára izzadt benne a tenyerem, meg zsibbadt a vállam is persze, úgyhogy volt tornika-kézmosás elég sűrűn. Szintén sokat segített az aranyhegyű tűző géptű (by Szép Gábor), hát lehet, hogy csak parasztvakítás, de nem kopott el a két takaró alatt, pedig ezek nem voltak apróságok. THX, Gábor!

Az utolsó(előtti) fázis a szélek elszegése volt, amit teljesen renitens módon oldottam meg. Mivel nem akartam pántozni, illetve az általam stircelt szegélynek nevezett módot is hanyagoltam volna, ezért csak egy lehetőségem adódott: A hátlapot is méretre vágtam és a hátlap és a fedlap szélén lévő keret varrásszéleit összefordítva, pontosabban befelé, egymás felé fordítva egyszerűen letűztem. Egyszerűnek hangzik, de sok csapdája van. Első mindjárt a sarok, mint minden szegésnél. Itt azért van rutinom, szépen tudtam derékszögre hajtani mindkét réteget, egyiket megtűztem, míg a másikat behajtottam. Így pontosan takarták egymást. Másik csapda a rétegek elmászása egymáson. Na, itt is segített a felsőtovábbító, meg persze az, hogy mindig csak kis szakaszokat fogtam össze és rögtön tűztem. Ezt azért igazán lefércelhettem volna (ajánlom is annak, aki ezt a módot beiktatja), de hát a határidő és a rutin nagy úr, lenyomtam, nem is lett vele semmi különös. A végén kicsit rágőzöltem, hogy szépen összeérjen a széle.

Volt egy utolsó feladat, kis táblácskát hegesztettem a rongyok hátuljára, személyre szólót (kitől-kinek), dátummal. Ehelyt mondanék köszönetet Évinek a textilsarok.hu-ról, amiért megajándékozott egy ilyen klassz anyaggal, amin előrenyomtatott, jobbnál-jobb címkék voltak. Csak bele kellett hímeznem géppel a szöveget és kézzel felvarrnom. Királyság. :)

Na, ennyi.


És ilyenek lettek. Az uram még gyakorolhatná a "hogyan tartsunk nagyobb quiltet feszesen"-mutatványt. :)




Drágáim, buék nektek, sok rongyot, sok varrnivalót, még több ötletet!

Ja, és boldog 11-et az én Kisebbik Drágámnak!


Fanni

Lilypie

Andor

Lilypie