2011. január 14., péntek

Ismét a fedélzeten...

Persze, itt voltam végig, tudjátok jól, csak írni nem volt időm. Jóvanna, ne nézzetek ilyen szemrehányón, ígérem, most már jobban fogok viselkedni.

Már amikor karácsony előtt varrtam gőzerővel, akkor tudtam, hogy ez tényleg méltó téma lesz a visszatérésre a virtuális beszédkényszeresek világába. Merthogy varrtam. Sokat.

Történt, hogy egy barátnőm kolléganője (továbbiakban K.) felhívott november elején, készítenék-e két szimpla takarót képekkel karácsonyig, amolyan Édesek és Mostohák stílusban, vagyis memory-quiltet. Egyet a barátnőjének, egyet a sógornőjének. Elvállaltam, és a Határtalanul alatt meg is vettük közösen az anyagokat.

Az első művelet a megfelelő technika megtalálása volt a fényképnyomtatáshoz.
- A Picture This nem jött be, egy börke tetején könnyen kopó színes paca a végeredmény.
- A Bubble Jet Set sajnos szintén nem, Margit barátném megerősített benne, hogy használati tárgynak (márpedig takarózót takaró kellett) nem jó, nagyon kopik a mosástól.
- Pjulcsi javasolt még egy dolgot, előre kezelt, A4-esre szabott pamutvászon. Felhívtam a hobbiboltot, ahol árulják ( mert valahol Hidegkúton van, azé az innen kicsit a világ vége), és ott mondta az eladó, hogy a cucc szuper és tartós, ha olyan nyomtatóval nyomtat rá az ember lánya, aminek festéke nem oldódik vízre. Na, persze, hogy nem találtam infót a patronon...
- Felhívtam még egy-két fénymásoló-nyomtató céget, ahol bármit bármekkorában nyomtatnak, másolnak, csak épp textilre nem. Na, ezt nem értem, nehogymá pont ez nem fér bele a profiljukba. Hülyék.

Volt egy biztos lehetőség, ezért nem aggódtam nagyon, csak az egy kicsit húzós árú. A VGC beszerzett egy új nyomtatót, ami bármilyen textilre, organzára, hurkolt kelmére nyomtat kb. A3-as méretig, vasalóprésezés után kész és 40 fokon mosható. Ennél maradtunk, bár 43 db kép esetében kisebb vagyon volt ez a módszer, de K.-nak fontos volt a minőség.

A köv. lépés a fedlap lett volna. K-nak nagyon tetszett a szabálytalanul keretezett, random stílusban összerakott quilt, de ennek csak egy hátulütője volt. Ezt nem lehet egy papíron (gépen) megtervezni, színezgetni, vagyis lehet, de akkor tovább tart, mint megvarrni. Nem akartam ezzel elcseszni a rohamosan fogyó időt, ezért rögtön varrni kezdtem. Hatféle anyagom volt takarónként, csináltam különböző mintás darabokat egyszerű blokkokkal (csillag, vadlibák, nine-patch, gyorstechnikás forgók), illetve a képeket bekereteztem három oldalukon különböző szélességű csíkokkal. Aztán kiraktam a szőnyegre a képeket szétszórva, kb. akkora területre, amekkorának a quiltnek a végén kellett lennie (140x200). A hézagokba pakoltam egyenletesen leosztva a mintás blokkokat, majd az egyik sarokból elkezdtem feltölteni a "lukakat", vagyis további csíkokkal növeltem a képek körüli területet. Így szép lassan összevarródtak a képek, csak arra kellett figyelnem, hogy a színek/anyagok hogy következzenek, illetve, hogy pontosan illesszem a részeket. A végére lett hat nagy téglalapom, már csak ezeket kellett összejátszanom.

Utána jött az élvezetes rész, amit eddig marhára nem szerettem. A rétegezés. Utálok fércelni, de mindig sokat férceltem eddig, mert azt jobban utálom, ha a gép elnyomja tűzés közben a rétegeket. El is határoztam, hogy ragasztani fogok, amit eddig csak egyszer vetettem be egy falvédőnél, nagyobb rongynál még sosem. Meglepően könnyen ment, itt köszönném meg leszármazottaim és az apjuk hathatós segítségét (a második takarónál már olyan profi volt a fiam is, hogy csak na, pedig tőle aztán igazán messze van a rongyozás). Semmi férc, rétegenként, csíkonként fújás, óvatos kihajtás, tapicskolás. Ennyi. Semmi folt, semmi keményedés, semmi átütés. És tart, mint az atom. Hehe.

Jött a tűzés, minden varrásvonalon, árokban tűztem, és ez is ment , mint a karikacsapás, alig akartam elhinni. Itt a következőknek lehetek hálás: elsősorban az Auróra felső-anyagtovábbítójának, egy kincs, higgyétek el, egy kincs. Akinek még nincs, azonnal húzzon el a VGC-be vagy Szép Gáborhoz, és szerezze be a megfelelőt a gépéhez. Állítólag már bármire lehet kapni. Második szereplő a gumikesztyű, ebből is az orvosi, végre anyámtól kaptam kisméretűt, mert az én csülkeim elég apróra sikeredtek és ha nem jó a méret, akkor a kezed csúszkál benne, és nem tudod letapasztani a tűzendő felületet. ezzel olyan félóránként kellett emgállnom, mert állat módjára izzadt benne a tenyerem, meg zsibbadt a vállam is persze, úgyhogy volt tornika-kézmosás elég sűrűn. Szintén sokat segített az aranyhegyű tűző géptű (by Szép Gábor), hát lehet, hogy csak parasztvakítás, de nem kopott el a két takaró alatt, pedig ezek nem voltak apróságok. THX, Gábor!

Az utolsó(előtti) fázis a szélek elszegése volt, amit teljesen renitens módon oldottam meg. Mivel nem akartam pántozni, illetve az általam stircelt szegélynek nevezett módot is hanyagoltam volna, ezért csak egy lehetőségem adódott: A hátlapot is méretre vágtam és a hátlap és a fedlap szélén lévő keret varrásszéleit összefordítva, pontosabban befelé, egymás felé fordítva egyszerűen letűztem. Egyszerűnek hangzik, de sok csapdája van. Első mindjárt a sarok, mint minden szegésnél. Itt azért van rutinom, szépen tudtam derékszögre hajtani mindkét réteget, egyiket megtűztem, míg a másikat behajtottam. Így pontosan takarták egymást. Másik csapda a rétegek elmászása egymáson. Na, itt is segített a felsőtovábbító, meg persze az, hogy mindig csak kis szakaszokat fogtam össze és rögtön tűztem. Ezt azért igazán lefércelhettem volna (ajánlom is annak, aki ezt a módot beiktatja), de hát a határidő és a rutin nagy úr, lenyomtam, nem is lett vele semmi különös. A végén kicsit rágőzöltem, hogy szépen összeérjen a széle.

Volt egy utolsó feladat, kis táblácskát hegesztettem a rongyok hátuljára, személyre szólót (kitől-kinek), dátummal. Ehelyt mondanék köszönetet Évinek a textilsarok.hu-ról, amiért megajándékozott egy ilyen klassz anyaggal, amin előrenyomtatott, jobbnál-jobb címkék voltak. Csak bele kellett hímeznem géppel a szöveget és kézzel felvarrnom. Királyság. :)

Na, ennyi.


És ilyenek lettek. Az uram még gyakorolhatná a "hogyan tartsunk nagyobb quiltet feszesen"-mutatványt. :)




Drágáim, buék nektek, sok rongyot, sok varrnivalót, még több ötletet!

Ja, és boldog 11-et az én Kisebbik Drágámnak!


Fanni

Lilypie

Andor

Lilypie