Nekem nem volt vége karácsonynak 26-án.
Történt ugyanis, hogy a csoportunkban úgy gondoltuk, hogy ne a karácsonyi zsezsgés, hajtás közben játsszunk ajándékozósat, hanem az első újévi találkánkon, 5-én.
Húztuk a neveket, megtörve így a többéves hagyományt, és utólag mindannyian megállapítottuk, hogy sokkal jobb volt így. Azon túl, hogy kifejezetten személyes ajándékok születettek, mindenki kisimult volt, és nyugodt, meghitt, ám vidám hangulatban töltöttük a napot. :)
Húztuk a neveket, megtörve így a többéves hagyományt, és utólag mindannyian megállapítottuk, hogy sokkal jobb volt így. Azon túl, hogy kifejezetten személyes ajándékok születettek, mindenki kisimult volt, és nyugodt, meghitt, ám vidám hangulatban töltöttük a napot. :)
És én mázlista? Na, ki húzott? AHAMA!!!
Nem semmi, ugye? Mert érdekes módon a csoportéletünk a legkevésbé meghatározó a mi kapcsolatunkban. :)
Utólagos elmondása szerint azonnal tudta, hogy mit fogok kapni, és igaza volt. Ennél találóbb és édesebb és kellemesebb ajándékot ki sem találhatott volna.
Bemutatom nektek Angyipapit!
Bocs a minőségért, nem volt időm, meg lehetőségem sem kellemesebb fotókat csinálni, majd ha hazajövök, megkísérlem.
Angyipapi amúgy kedves párja az ún. Fanniangyal szabásmintára készült Angyimaminak, amit én anno a jótékonysági vásáron szinte lestoppoltam. :)
Most már együtt őrzik a kis családomat. :))) A ráadás egy hajtogatott csillag volt, narancssárga, (persze szegény Patchwitch irigykedett rendesen...), ami rögtön felkerült a konyhaablakra. Reggelente odasüt a nap (na, nem most, persze), és ott főzöm a reggeli kávét, és gyönyörködöm...
Köszönöm, AHAMA!
Én is kedves, jó barátnét húztam, Eper Margitot. Fórumosok ismerik onnan, és tényleg olyat csináltam neki, amiről biztos voltam, hogy sosem állna neki. Ő a haladós, gyors dolgokat csinálja, elképesztő tempóban, sokan emlékezhetnek rá, amint Karcagon egy barátnőnk táskáját látva egy délután összedobta a szinte ugyanolyan sajátját. És állíthatom, rohadtul nem volt egyszerű a felépítése. Csak pillogtunk, mire este befejezte. :)
Íme a neki varrt készletkém. Mivel megkaptam az összes Tildás és más Arénás könyveket, természetesen azokból varrtam.
Tárolószütyőkék az apróságoknak, gomboknak:
Varrókészlet Tilda módra:
És igen, jól látjátok, Évike kézzel himzett, nem is keveset! Valami elkattant bennem, úgy érzem, egyre inkább szívesen csinálom a kézi varrást, himzést, keresztszemest.
Ez utóbbiból varrtam két karidíszt karácsony előtt megkattanás ellen (kép később).
És ez még semmi, a buszozáshoz is azt viszek, olyan képet varrok, aminek a fele elő van nyomva szépen, színesen, aztán foltokban meg ki kell varrni (bigott x-varróktól én kérek elnézést). Jó, mi?
Még egy hírem van, bár már biztos többen értesültetek róla, ha követitek Anyahajó blogját. Nyertem nála egy játékban, aminek jutalma egy sál volt. Mázlista vagyok, mert nem volt sálam (azaz van egy termovelúr leszabott csíkdarab, de azt csak csúszáskor hordom zord időben, szóval az nem ér). Kötött, horgoltam nem volt.
Jelentem, most már van, és csodás, és annyira szeretem, hogy mikor tegnap meghozta a postás, felvettem és este lefekvésnél vettem le. Nem volt rajtam zokni, mégsem fáztam egész nap, mert a nyakam fűtve volt. :)))) Kösz, Anyahajó, hogy melegen tartod a nyakam. :)