2009. január 17., szombat

Ajándékeső...

Nekem nem volt vége karácsonynak 26-án.
Történt ugyanis, hogy a csoportunkban úgy gondoltuk, hogy ne a karácsonyi zsezsgés, hajtás közben játsszunk ajándékozósat, hanem az első újévi találkánkon, 5-én.
Húztuk a neveket, megtörve így a többéves hagyományt, és utólag mindannyian megállapítottuk, hogy sokkal jobb volt így. Azon túl, hogy kifejezetten személyes ajándékok születettek, mindenki kisimult volt, és nyugodt, meghitt, ám vidám hangulatban töltöttük a napot. :)
És én mázlista? Na, ki húzott? AHAMA!!!
Nem semmi, ugye? Mert érdekes módon a csoportéletünk a legkevésbé meghatározó a mi kapcsolatunkban. :)
Utólagos elmondása szerint azonnal tudta, hogy mit fogok kapni, és igaza volt. Ennél találóbb és édesebb és kellemesebb ajándékot ki sem találhatott volna.
Bemutatom nektek Angyipapit!

Bocs a minőségért, nem volt időm, meg lehetőségem sem kellemesebb fotókat csinálni, majd ha hazajövök, megkísérlem.

Angyipapi amúgy kedves párja az ún. Fanniangyal szabásmintára készült Angyimaminak, amit én anno a jótékonysági vásáron szinte lestoppoltam. :)
Most már együtt őrzik a kis családomat. :))) A ráadás egy hajtogatott csillag volt, narancssárga, (persze szegény Patchwitch irigykedett rendesen...), ami rögtön felkerült a konyhaablakra. Reggelente odasüt a nap (na, nem most, persze), és ott főzöm a reggeli kávét, és gyönyörködöm...
Köszönöm, AHAMA!

Én is kedves, jó barátnét húztam, Eper Margitot. Fórumosok ismerik onnan, és tényleg olyat csináltam neki, amiről biztos voltam, hogy sosem állna neki. Ő a haladós, gyors dolgokat csinálja, elképesztő tempóban, sokan emlékezhetnek rá, amint Karcagon egy barátnőnk táskáját látva egy délután összedobta a szinte ugyanolyan sajátját. És állíthatom, rohadtul nem volt egyszerű a felépítése. Csak pillogtunk, mire este befejezte. :)

Íme a neki varrt készletkém. Mivel megkaptam az összes Tildás és más Arénás könyveket, természetesen azokból varrtam.
Tárolószütyőkék az apróságoknak, gomboknak:


Varrókészlet Tilda módra:



És igen, jól látjátok, Évike kézzel himzett, nem is keveset! Valami elkattant bennem, úgy érzem, egyre inkább szívesen csinálom a kézi varrást, himzést, keresztszemest.
Ez utóbbiból varrtam két karidíszt karácsony előtt megkattanás ellen (kép később).
És ez még semmi, a buszozáshoz is azt viszek, olyan képet varrok, aminek a fele elő van nyomva szépen, színesen, aztán foltokban meg ki kell varrni (bigott x-varróktól én kérek elnézést). Jó, mi?
Még egy hírem van, bár már biztos többen értesültetek róla, ha követitek Anyahajó blogját. Nyertem nála egy játékban, aminek jutalma egy sál volt. Mázlista vagyok, mert nem volt sálam (azaz van egy termovelúr leszabott csíkdarab, de azt csak csúszáskor hordom zord időben, szóval az nem ér). Kötött, horgoltam nem volt.
Jelentem, most már van, és csodás, és annyira szeretem, hogy mikor tegnap meghozta a postás, felvettem és este lefekvésnél vettem le. Nem volt rajtam zokni, mégsem fáztam egész nap, mert a nyakam fűtve volt. :)))) Kösz, Anyahajó, hogy melegen tartod a nyakam. :)

2009. január 15., csütörtök

Tervek 2009-re (?)

Azért a kérdőjel, mert ha valaki, én aztán nem tervezek előre egy évet. Sőt egy hónapot sem. Örülök, ha látom, hogy mi a dolog a hétre. Annyiféle dolgot elvállalok, csinálok, hogy csak egyiktől a másikig vagyok képes haladni. Tudom, hogy ez nonszensz, de nem megy másként. :(

Azért mégiscsak összehozok pár dolgot, ugyanis van egy hevenyészett terv-féle idénre is. Ezek jó része a tavalyi folytatása, leírom, hogy mit nem hagyok abba azokból. :)

Amiket már tudok, hogy meg fog történni:
1. Költözik a hivatal. A mi irodánkra a végén kerül sor a technika miatt, valszeg ezzel telik majd a június. Na, ezt megpróbálom a legkevesebb viszontagsággal végigélni, és a hó végén a legkevesebb jelenlétet mutatni ezügyben, mert akkor más az elfoglaltságom. Mindezek tetézésére tavasszal új szoftvert/hardvert kapunk a mostani 15 éves helyett. Ez egy célszoftvernél nagyon nagy idő, olyan is a szolgáltatásunk mostanában. :( Úgy fest, ennek bevezetésében, tesztelésében, betanításában tevőlegesen részt veszek, hasonlóan a 15 évvel ezelőtti módihoz.
2. A júliusi munkábólé eltűnés oka: Karcag. Asszem ez lesz a hatodik alkalom, és már tervezek. Szóval, aki szeretne látni engem júl. végén, az jöjjön velem varrni a foltvarró táborba. :)))
3. Aug. elején Győrben táborozok, és előadok, a téma már ismert, az atarashit fogom tanítani. Erre szerencsére nem kell nagyon készülni, hiszen két éve Karcagon már lenyomtam. Azért akarok valami már projekttel előrukkolni, fejben már vázoltam.
4. Tovább folytatom a Varróházas foltvarrós rovatot, remélem, sűrűbb frissítéssel. (link oldalt)
5. Tovább vezetem a kiscsoportomat Káposztásmegyeren. Erősen felduzzzadt a létszám, sok új lány jött, ezért kitaláltuk, hogy négyhetente ún. kezdő, másik négyhetente inkább haladó témájú foglalkozás lesz, hogy a frisseket is okítsuk az alapokra. Tehát az marad kéthetente hétfőn.
6. A Kultúraquiltek készítése minél tovább. Nagyon szeretem, nagyon felszabadít, okosít és kikapcsol, tehát ezt semmiképp nem hagyhatom abba.
7. A Foltlelkek tagjaként mindig részt veszek a közös munkákban, most is van két projekt, az egyiket most terveztük meg Ágival és Zsuzsival, a másikat meg hamarosan elő fogjuk venni. Klassz dolgok lesznek, az biztos.
8. És egy még konkrétabb: karácsony előtt ajándékoztuk meg magunkat egy új hálószobabútorral, és oda most már nagyon kívánkozik egy takaró. :) Ezen kattogok a családdal és varrással el nem tölthető időimben (dolgozás,autóvezetés, kishelyiségben tartózkodás), de sehogysem jutok dűlőre. Nagyon tetszenek a klasszikus minták (értsd: Bonnie Hunter felhozatala), de hozzánk mégis inkább a modernebb kinézet illene. A végén még kettőt kell varrjak? Ja, és ezzel párhuzamosan folyna a hálószoba teljes felruházása: festés, esetleg tapéta, képek, miazmás.

Ezen felül tervben van még az is, hogy fenntartom a létemet gyerekeim örömére és fenntartom az ő létjüket az én és apjuk örömömre. Ezek ügyes megvalósításához komoly terveim vannak. (Nekem: torna februártól, étrend-reform, több szépészkedés, nekik: úszás tavasztól, Macának rajzszakkör, Andornak még több könyv, közösen: síelés, nyaralás.) :)))

A tervezgetőst Bruercsitől kaptam, továbbadom Cicnek, Elizanikónak, Bobinak, Ahamának és Kaokának.
Nem tudom, náluk volt-e már, ha igen, bocs. (nem linkelek, mert rohanok...)

Még annyit, hogy vasárnaptól eltűnök egy hétre, tessenek jól viselkedni, sokat írni, hogy legyen mit olvasnom. :)
Macámmal megyünk kettesben sítáborozni, szerintem állat lesz. Imádni fogom, hogy vele lehetek, csúszhatok és bohóckodhatok kedvemre egy csapat iskolással. És még főzni sem kell, mert adnak enni háromszor egy nap. :)))

2009. január 14., szerda

9 évvel ezelőtt...

... feküdtem egy kórházi ágyon, és csak az agyam mozgott, a testem nem tehette a spinális érzéstelenítés miatt. Az agyam viszont kattogott. Fáradt nem voltam, elvégre metéltek, tolni nem kellett, fájni sem fájt túlságosan. Csak kimerült az idegességtől.
Két emelettel feljebb viszont ott volt egy pici lény, akiről nem lehetett tudni, hogy mi van vele, ez volt a 32. hét, az apgarja annyira szar volt, hogy elsőre el sem akarták mondani. Épp hogy csak levegőt vett, semmi más életjel. Azért ez is valami. És én még nem is láttam... Csak arra gondoltam, hogy felkelhessek, és mehessek megnézni. Elvégre ő az én fiam. :)))

Aztán jöttek a komplikációk, amikről később kiderült, hogy sajnos a gyerekorvos okozta. Az ott töltött három nap alatt volt több légzésleállás (egy pont, mikor először megérintettem az inkubátorban), őrült telefonálgatás a nővéremmel, aki egy másik kórházban csecsemős főnővér, fejése a semminek, elvégre be kell annak indulnia valahogy, tanácstalan doktor hallgatása, majd megismerkedés a Cserny Mentőkkel, akiknél pontosabb, fegyelmezettebb és informatívabb eü. dolgozót nem ismerek, átszállítás a gyerekklinika PIC-ére és egy éjszakám úgy, hogy én egyik kórházban, ő a másikban, izgulás az életéért. Majd negyedik nap reggel végre megint együtt a PIC-en.

Akkor végre megtudtuk, hogy a kölöknek semmi baja, azon túl, amit a feleslegesen kapott antibiotikum, és a szintén feleslegesen betett garatoxigéncső által okozott leállások okoztak.
De szerencsére ez is elmúlt, az én, születésekor kétkilós, háromnaposan 1,70-es babám szép lassan visszahízta magát 2 kilóra, ekkor végre hazamehettünk.


Ez a kiskölök ma 9 éves és életem egyik szerelme a három közül.
És szerencsére egy teljesen átlagos, vidám, agyafúrt, rosszcsont, jófej kilencéves.



(nem túl frissek a képek, de a dolgozóban csak ilyen van. Viszont viccesek.)

2009. január 12., hétfő

Barátság - barátok - perzsául: yar :)


Ahamánál olvashattok ennek a jelképnek/díjnak a magyarországi születéséről. Hogy mi ez? Sokan már tudjátok, hiszen eljutott hozzátok, sokan még nem. Nekik idemásolom a lényeget:

"Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket.Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Tehát aki ilyet kap, az tudja, hogy nemcsak a hobbiját, munkáit értékelik, hanem a személyét is, kíváncsiak rá, szeretettel gondolnak rá. Ők azok, akik így vannak velem kapcsolatban: Kaoka, Gina, Violini, Pjulcsi, Amaranta, Dixike, Ágibo és Ejkukk.
Köszönöm nektek, hogy ismerhetlek benneteket, köszönöm az odafigyelést, a kíváncsiságot, a szeretetet. A YAR-t. :)))

Tudom, mindenki bajban volt, akinek ki kellett nyolc embert választania sok kedves ismerőse közül, én sem jártam különbül. Kb úgy érzem magam, mint Ross, mikor esküvői tanut kellet választania, egyet a két barátja közül.
Ezért úgy döntöttem, hogy azon jó barátaimnak, akiket személyesen is ismerek és olvasok, küldök egy ölelést barátságom jeléül -> (nagy ölelééééés!). Sokan vagytok, szerencsés vagyok!

És azoknak küldöm tovább az üzenetet, akiket rég olvasok, ismerem munkásságukat, sokat tudok róluk írásaikból, de nem ismerem őket személyesen.
Ők azok: Katafolt, Zazálea, Anyahajó, Arcencil, Cicó, Judit, Phoenix, Erika és Katbo. Ja, ez kilenc.. így esett. :)))

Van aki már megkapta, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet a kiválasztottam. :)))

2009. január 11., vasárnap

A csodálatos egybeesések - avagy: "és ezt így hogy?"

Sokatokat érdekelt, hogy vajon mi lehet az én iráni quiltem szövege. Fogalmam sem volt róla, "csak" a csodás vonalak ragadtak meg benne.

Mostanra kiderült az igazág, Ildi egyik tanítványa megírta, hogy mi is ez valójában. Itt elolvashatjátok.
(a megfejtésért köszönet Ildinek.)
Mint látható, valszeg az idézet vége szerepel nálam is, ami így hangzik: "hol vannak azok, akiket igazán szeretni lehet, akik megérdemlik a szeretetet?"

Na, hát ez az!
Nem vagyok ezoterikus beállítottságú, aki ismer, tudja, nagyon is racionálisan gondolkodom. De itt megálltam egy percre... heee?
Hogyan lehet az, hogy előbb - anélkül, hogy tudnék róla - felvetek egy kérdést, aztán kisvártatva magam válaszolok rá egy köv. bejegyzésben? Hát nem csodálatos? :))))

Szóval, drágáim ! Nézzetek körül otthon, a környezetetekben, a virtuális világotokban, és szeressétek azokat, akik megérdemlik a szeretetet! (A többiekkel meg nem foglalkozunk...*) Én ezt teszem, és annyit kapok vissza, hogy néha már úgy érzem, meg sem érdemlem.

Hamarosan írok a legutóbbi szeretetbombáról, ami eltalált, fogtok irigyelni, az már biztos. :)))
(csak még képek kellemek hozzá)


* ezt különösen Kaoka figyelmébe ajánlom! :)))

2009. január 3., szombat

Hihetetlen a foltvarrás...

nem csak azért, mert megnyugtat...
nem csak azért, mert érzem, hogy kiteljesedem benne és alkotok...
nem csak azért, mert a csepp időmet is remekül kitöltöm...
nem csak azért, mert mások is szeretik, amit csinálok...

hanem azért, mert olyan embereket ismerhettem meg általa, akiket talán máshogy sosem. Akik gondolnak rám és szeretnek. :)
Köszönöm, hogy ismerhetlek benneteket, foltvarró barátaim!

Békés, biztonságos, anyagban és cérnában bővelkedő, barátságos 2009-et kívánok nektek!

Fanni

Lilypie

Andor

Lilypie