2009. június 18., csütörtök

Kéznyomok és a térd - II.

FRISS HÍREK:
Tannéni nagyon örült, még sírt is, pedig nem egy olyanfajta.
Isteni műsort adtak a kölkek, meg is állapítottam, hogy nagyon frankó a lány osztálya. Minden évben összeállítanak a szülőknek egy műsort, énekelnek, táncolnak, gitároznak, karaokéznak, furulyáznak, szóval mindent, amit tudnak.
És persze, sirtunk, mert a végén együtt előadták az ABBA Thank you for the music c. számát, ofő szólózott, kölkek refrént énekeltek, és annyira, de annyira édesen csinálták, roppant megható volt. Csillogó, könnyes szemmel bámulták az ofőt, hát... képzelhetitek. És még csak azután jött a takaró...

A térddel meg az a helyzet, hogy anyám már tegnap megsétáltatta, egész nap nem fájt neki, még a torna alatt sem, nem is kért fájdalomcsillapítót. Szóval virul, boldog. Ja, és hajlik a közel 26 éve nem mozgó lába (egy elcseszett műtét eredeményeként nem működött a térde).
Úgyhogy kösz mindenkinek a rágondolást, megvan az eredménye, remélem, később is ilyen hatásfokkal javul az állapota.
Ő mindenesetre elszánt. :)))

És a nap híre: befizettem a bibionés apartmant, most már tényleg megyünk nyaralni... :))))))))))))))))))))

2009. június 15., hétfő

Kéznyomok és egy új térd.



Kész vagyok a tanítónéni búcsútakarójával, így fest.
A gyerekek nyomatát textilfestékkel vettem le, a keretezés pedig azzal a bizonyos nine-patch szétvágós módszerrel készült.
Viszonylag sokat tipródtam azon, hogy hogyan varrjam egybe a 28 kéznyomot, 20x20-as négyzeteken van (még így is volt olyan gyerek, akinek beteríti a keze ezt a négyzetet - nagyobb az én kezemnél az övé...), és bárhogy variáltam, bazinagy volt.
Aztán - ahogy szokott lenni - beugrott egyszer az a nine-patch, nem akkor, mikor a fejemet törtem, hanem úgy függetlenül tőle, Beugró Lány barátnémmal beszélgettünk egy általa varrandó takaróról. Asszem, neki javasoltam, aztán röhögtem magamon, hogy nekem ez miért nem jutott eszembe a sajátomhoz. :)))

A tűzésformát Elizanikótól kölcsönöztem, már nála is nagyon tetszett, hogy klassz, szabálytalan ötszögekkel keretezi a tűzés a négyzetet. Kösz, Anikó! :)
Ez az én drágám kéznyoma. :)

Túlképpen az én ízlésemhez képest kevés a tűzés rajta, de kifejezetten takarózó takarót akartam, ezért nem varrtam agyon.
Volt még egy kis szivornya a nevek felhimzésével, persze, hogy a drága Auróra most makacskodott, amikor legjobban kellett volna az ő biztos varrása. Volt bontás gazdagon, anyukázás, és tetejébe az a rettenet vízre eltűnő filc is mindig visszajött száradáskor. Persze, hogy világoskék. Mert az úgy megy ehhez a színösszeállításhoz.
Na, e van, így néz ki, varrtam már szebbet is, de kedvesebbet talán nem, remélem, Márta néni szeretni fogja. :)

Az új térd nem az enyém, szegény, drága anyámé, akit ma műtöttek. Végre, merthogy több hete halogatták, ez volt a harmadik időpontja. :(
Kapott egy térdprotézist, túl van rajta, még stresszelt, mikor utána bent voltunk nála, első mondta az volt: "egy lakatosműhely kutyaf@sza ehhez képest..."
Szegény azért volt nagyon ki, mert mindent hallott (epidurális volt), volt szerszámhasználat gazdagon. Meg is állapítottuk, ha megy a ballal is (sajnos kell), akkor alapfelszerelés lesz a füldugó. :)))

Amúgyilag meg üzenem a barátnémnak, hogy gőzerővel varrom, amit kell, és a doksik már kész vannak, csak a végtermékek nem. De holnapra az is meglesz.
És akkor csütörtökön nektek is mutatok új dolgokat. :)))

Fanni

Lilypie

Andor

Lilypie