Újabb körjáték: gyerekkori emlék

Részletek: tedd ki a képet a blogodba és oszd meg velünk egy gyerekkori emlékedet.
Linkeld be, kitől kaptad a meghívást a játékba.
Add meg 7 további blogoló linkjét akikre kíváncsi vagy és értesítsd őket a játékról.

Én Mmamától kaptam, küldöm Cicvareknek, Patchwitchnek, Elizanikónak, Kdattának,Launak, Violininek és Zazáleának.


A nővérem és én kb. ovisak voltunk. Akkor vetítették a moziban a Zorrót, a nagyanyám vitt minket el. Nagy hatással volt ránk, lány létünkre állandóan vívtunk, mentettünk. :)
Aztán egyszer egyedül hagytak minket otthon. Volt akkoriban két nagy ruhásszekrényünk (akkor újak), tudjátok, az a sötétbarna, egybeajtós, fényesre lakkozott.
Mivel mindenhova zorrójeleket helyeztünk el, úgy döntöttünk, arra a hatalmas felületre is odakívánkozik a JEL.
Persze, hogy nehogy rájöjjenek, hogy mi voltunk, felálltunk a széles, belső ablakpárkányra és jó magasra jó bentre, már nem emlékszem, mivel, de belekarcoltuk a hosszú Z betűt rengeteg karikával az alsó vonalra...
Persze, kellett vele dolgozni, mert elég vastag volt a lakk a szekrényen. :)

Hát agyon nem vertek, mert itt vagyok, de hogy kaptunk, az biztos. Erre már nem emlékszem.
A JEL viszont eltüntethetetlenül (micsoda szó!) ott volt egészen addig, míg mi nem dobtuk a szekrényt sok évvel később.

Sokszor láttam utána is, és csodálkoztam, hogy nem voltunk képesek rendesen leírni azt, hogy Zorró... :)))

Szintén kiPéCézve...

Visszatértem, és mondanám, hogy nagyon megvagyok...
Oly mértékben töltődtem(tünk) fel nappal, hóval, csúszással, pihivel, semmiresegondolással, hogy alig fértem be a kocsi hátsó ülésére. :))) Szóval jó volt, na, csak ajánlani tudom, annak, aki szeret síelni, ilyenkor nyomuljon egy gleccserre, azt csússzon.
Persze a magyar lakosság ezen szeglete valszeg magától is rájött, mert pénteken már tele volt velük a parkoló. :)
Képek később...


Aztán, hogy a múltkor is megtörtént, hogy nyaraláskor kitört a blogláz díjazásilag, most, hogy kitettem a lábam hazánkból, kitört a pécézési láz.
Itt köszönteném az irántam érdeklődőket: Julcsi, Ahama, Bea, Zazalea, Mammka, Beszand és Eszter, kösz, lányok, jól esett. :)

Hét dolog, amit még talán nem tudtok rólam:

1. Odavagyok a sportközvetítésekért. A technikai sportok (Forma-1 rulez!) vezetnek, egyik legnagyobb élményem volt, amikor tavaly Brno-ban együtt üvöltöttem sok ezer magyarral Talma nevét. Mellesleg a könyvében felismerhető a loboncom. :)))
Különösen értékelem azon sportolók teljesítményét, amelyeket kipróbáltam. Az elmúlt napokban szájtátva bámultam a kül. nemzetek (vagy nyolcat számoltunk 3 nap alatt) válogatottjainak technikáját a sípályán. És megállapítottam, hogy soha a büdös életbe nem fogom még csak érintőleg sem venni a mozdulatot.

2. Nagyon szeretek lustálkodni. Ez azért gáz, mert mindig sok a dolgom, mindig volna mit csinálnom, én mégis bambulok. Na de ha olyaaaan jóóóól esiiiik....

3. Kávé nélkül egy tapodtat se! Nincs vérnyomásom szinte, ezért reggel csak a kávéfőzőig találok el. Még jó, hogy én rendeztem be a konyhát, így csukott szemmel főzöm a reggeli adagot. Az olasz kávé az igazi nagy kedvenc, ott aztán bármennyit, bármikor.
Van egy klassz találmányuk a sípályán: felgőzőlt tojáslikőrbe öntik a kávét, a tetején tejszínhab, igényes helyeken zúzott mandula, igénytelenebbeken kakaószórás a tetejére. Nyami!!! Ja és a neve: alza valvole - szelepemelő :DDD

4. Nagyon bírom az art deco, a szecesszió művészetét, ha lenne időgép, én a 20-as évek Párizsába vagy Bécsébe kérném a jegyem.

5. Nem értek a gyógyszerekhez, nem értek a betegségekhez, még a gyerekeknek szánt otthoni gyogyikat is a párom adagolja, mert képtelen vagyok megjegyezni, hogy mi mire való. Ennek megfelelően nem vagyok képes gyógyszert pontosan beszedni. Ugyanígy gőzöm sincs arról, hogy melyik vitamin mit csinál...

6. Nagyon rossz a memóriám, csak azok a dolgok mennek rutinból, amiket már rengetegszer csináltam vagy tanultam. Viszont folyamatos adat-éhségem van, mindennek utánanézek, ami érdekel, majd a felét elfelejtem. Vicces, amikor mesélnék valamit, de konkrét adat nincs a mesében, mert az már rég kihullott.

7. Sorozatfüggő vagyok. Sokfélét nézek, egy kivételével, az a sci-fi. Az valahogy nem jön be. De azon kívül minden, nyomozós, vidám, persze most SzülFel és House minden mennyiségben. Legújabb kedvencem a "Halottnak a csók", főleg a képi világa miatt.
Aztán ott vannak a túlélő show-k, többször végig bírom nézni pl. a The Amazing Race bármely szériáját, az nagy kedvenc. Na jó, ezt a celebizét simán kihagyom. Ez Makó a Survivor Jeruzsáleméhez képest. :)

Na, talán ezeket még nem tudhattátok. Próbáltam nem varrással kapcsolatos dolgokat tudatni, ha valakit az érdekel, kérdezzen bátran. :))))

Most kéne hét személy, de már mindenki színt vallott. Legyenek azok, akik még csak meg lettek szólítva, de nem olvastam tőlük: Civarek, Patchwitch, Hortenzita, Kicsoda, Violini, Nana

A Nagy Októberi Események

Kicsit bővebben írok nektek most, mert annyi a tartozásom felétek. :)

De hál istennek élőben találkoztunk sokatokkal, így látjátok, élek, virulok, szervezkedek, varrok, tanítok (fent van az új varróházas bejegyzés) és tanulok folyamatosan.

Szép sorban...
Rita, figyelj! :)))
Megvolt a kápmegyeri csoportunk ELSő kiállítása. És siker volt. Akik ismernek (név szerint) az iskolában, sorra jöttek gratulálni a munkákhoz, és a legnagyobb elismerés, hogy a kiállítás utáni első foglalkozáson három új tagot köszönthettünk. :)
A megnyitó nagyon megható volt, mivel nem volt szándékunkban nagy vircsaftot csapni, így a műsort mi szolgáltattuk, és felolvastuk Márta néni "A foltkór patológiája" című alapművét. Innen pusszantom a csajokat, akik vállalták velem az olvasást.
Eleinte csak halk mosolygások, vigyorok, majd kuncogások, a végén harsány röhögések minden felől, ez persze leginkább a mű alkotójának köszönhető. Naggyon vicces, aki tudja, olvassa el, Márta néni honlapján megtalálja.
Utána kedélyes sütizés, beszélgetés. Sokan voltunk, jól éreztük magunkat. Jó volt, na.

A megnyitóról egyenesen (szó szerint) mentünk barátnémmal a Foltlelkek lellei hétvégi táborába, ahol igen kellemes időt töltöttünk el. Történt ey kis kellemetlenség is, de ezzel nem foglalkozok, lévén szelektív a memóriám. :)

Aztán szept. végén a csoportunk vendégül látott egy amerikai foltos társaságot, nagyon érdekes volt, mert azt gondoltam, összeszokott, együttvarró hölgyek érkeznek, erre kiderült, hogy Kanadából és az USA összes partjairól, tájairól érkeztek vegyesen a hölgyek. Együtt is varrtunk, közben bemutattuk munkáinkat, majd ők mutattak egy-egy blokkot, amelyek vagy a környezetükre, lakóhelyükre utalt témájával, vagy nekik kedves technikával készült.
Nagyon hangulatos, jól sikerült nap volt.
Ezzel kapcsolatban is történt egy kis cicó, de a delete gomb egy hét után bekapcsolt. :)


Elkezdődnek a Nagy Október Események...

Közben már szerveződött az újpesti topikos kiállítás, már a felrakás is jó hangulatban telt, gondoltam, hogy a megnyitón se lesz másképp.

És eljőve a Nagy Októberi Kiállításnéző és Megnyitó Nap, Határtalanul-dzsembori és Foltopik kiállítás egy napon!
Az egyes számú program arról szól nekem, hogy kedvenc - távol lakó - foltvarró barátnőim feljönnek Pestre, a pestiek összeröffennek, és harsány ujjongások közt beszélünk-beszélünk-beszélünk, majd egy kicsit még dumálunk is. Az árusokból kb. annyit láttam, amíg Cic barátném beszélgetett Nyikitával, ezalatt én a hozzám legközelebb rám mosolygó karácsonyi anyagra rácsaptam. Na, így a vásárlás is megvolt, majd nézelődés, aztán a büfében megint pletyó egészen az átnavigálásig.

Na aztán Újpesten minden ott folytatódott, ahol A Várban megszakadt, kivéve, hogy volt, aki csak odajött, ezért ott újabb örömködős, ölelkezős mutatványokat hajtottunk végre.
Maple beszédet mondott (drága, itt is köszi), Vio-t megköszöntöttük (Julcsi, puszi), majd beindult a tombolaláz!
Na, persze, hogy nem nyertem, ácsingózó (irigykedő) szemekkel néztem a nekem tetsző holmik új gazdáira, majd leejtettem az állam, mert kiderült, a fődíj Márta néni egy korai bibirkéje, egyik első munka, amit tőle láttam élőben. Hát, a nyálam csorgott... de nem az enyém lett, Dituka, vigyázz rá, mint szemed fényére! :)))

Valszeg arcomra volt rajzolva csalódottságom, mert ekkor hozzámlépett Lau és megajándékozott egy sk.festésű gyönyörrel. (Csók, drága!). És még nem volt vége, Juhizs "alkalmi" szoknyácskáját szabtuk szanaszéjjel, így ott is lett megint anyagom (Juhizs, imádlak!).
Ja, a nap poénját nem említettem, Kustaera elhozta Anti bácsit, akit kezembe foghattam, sőt egész közelről anatómiai szekennelést is végezhettem rajta. Többen megörökítettek, még jó, hogy drága Anti bá nem túl fiatal, egyébként pedofíliával lennék vádolható (Anti bá ugyanis meztelen, csak egy úszógumit visel toalettként). :)))

És még mindig nincs vége a Nagy Október Történéseknek.

Hogy ne legyen túl kevés kiállítás ebben a hónapban, Cicvarek kicsiny városkájában is szervezett egy topikos foltos kiállítást, amidőn is megbeszéltük, hogy az összedolgozott Kultúraquilteket bemutatjuk náluk is.
és ez olyan egyszerűnek tűnt elsőre. 12-én vége a Határtalanulnak, 14-én nyit a karcagi, teljesen normális.

Majdnem, merthogy hétfőn (13.) nem sikerült érintkezésbe lépnem a kiállítást leszedő hölggyel, kedd (14) reggel meg már vidéken dolgozott. Na, ebben az időpillanatban bekerült a gyomromba egy nagy kő, és be kell valljam, csak az esti vacsoránál sikerült kiszorítani némi rántott husival. :)

Telefonban hosszas könyörgés, foltostárs messziről intézked, portás rongyokat kiszed titkos szobából, csomagban portára lehelyez, telefon érkezik, lehet menni (a kő kicsit morzsolódik). Ez két óra volt, gyakorlatilag (hozzám és a napszakhoz képest) sok cigi, körömrágás, kevés feliratozás sok félreütéssel és a kínok kínja történt meg velem ez idő alatt.
Majd délre föl a Várba. Persze, hogy gyalog mentem be, és persze, hogy 66-szor izzadtam le, mire a pakkal (mi van? az egy dögnehéz zsák volt!) leértem a kocsihoz. 1/2 1-et mutat az óra.
Irány Karcag, ugyan már, rengetegszer megtettem ezt az utat! (ja, csak előbb át kell vágni Budán és Pesten...)
1/2 3-kor szálltam ki a művház parkolójában, a lábam megmacskásodva a jobb rüsztöm ilyenkor begörcsöl a gázpedáltól, jelzem a kő is még a helyén volt...
(a leutam megérne egy külön posztot, mivel szórakoztatja magát az ember, ha egyedül megy 200 km-t címmel.)
1/2 4-re minden rongy fent volt a helyén, sőt még a kápmegyeri gyűjteményből (amit hétfőn hoztam haza és "véletlenül" a csomagtartómban volt) is mazsoláztunk Ágival.
Ági már viszonylag nyugodtnak tűnt, nekem még mindig megvolt kövem.

Megnyitó: Dóri (Ági-kolléganő) nyitotta meg, akit egyébként most nyáron ismertünk meg a karcagi táborban, így tud mindent a népségről. Ennek megfelelően sikerült eléggé személyesre a mondandója, egy bizonyos időpillanatban próbáltam nagyokat lélegezni (persze csukott szájjal, nem úgy, ahogy a kiskorúnak tanítottam, mikor hisztizni/sírni próbál, hogy: "Nagy levegő, teli szájjal!"), és így éppen hogy csak sikerült elkerülnöm, hogy picsogásba ne törjek ki. :) Aztán néha oldalt pillogtam, Cic is hasonló gondokkal kűzdött.
/Utóbb Dóri is bevallotta, hogy ránk nézett, és neki is könnybe lábadt a szeme... :)))/
Natessék!

Aztán jöttek a jobb részek, először Doktor Úr rózsája (mint egyik alkotónak- KÖSZÖNÖM!), majd a számtalan gratuláció és elismerő megjegyzés hallgatása. Hát örültem, hogy nem gyilkoltam le magam délelőtt, mikor elfeketedett a világ a szemem előtt.
A KQuilteknek nagy sikere volt!

Este még egy finom vacsi a helyi vendéglátó ipari egységben, itt fogyasztottam el az bizonyos szezámos rántott husit, ami kiszorította a Nagy Követ a gyomromból. Persze, nem utolsó sorban Cic barátnémmel töltött pletyka anzix is hatásos volt. :)))

Ennyi dióhéjban (hehehe), azért még van tartalék a Nagy Októberben, szombaton csop.fogl. ahol tanítom a trapuntót, aztán hétfőn Kápcsop.fogl., ahol tanítom a hátizsákot, aztán végre jön az Október Csúcspontja,
haverom most fizetett be egy 3,5 napos síhétvégére egy glecseren. :))))))))))) (ez egy naaaaagy és hosszú vigyor)
Csodás! Okt. 23-ánkat idén végre Budapesttől távol töltöm el. (Innen csókdosom kolléganőmet, aki hajlandó volt elcserélni velem a 23-i műszakomat. Nem irigylem...)

Nos, az Októberi Kisregénynek vége...

Kiállításunk lesz!

Kedves barátaim, ismerőseim, ide süssetek!

Szeretettel meghívunk minden érdeklődőt a

KÁPOSZTÁSMEGYERI KÖZÖSSÉGI HÁZ FOLTVARRÓ KLUBJÁNAK

első kiállításának megnyitójára.

Helye: Karinthy Frigyes Általános Művelődési Központ Bp., IV., Hajló u. 2-6. (az iskola első emeletén)

Időpont: szept. 12. péntek, 17 óra

A tárlat okt. 6-ig látható.

Szeretettel várunk minden foltost és nem foltost!

Kaoka, Kdatta, Én és még sokan mások ;o)

Idegurult az üveggolyó...

Van ez a golyóizé... amit, persze, megint csak késve észlelek, de szerencsére Patchwitch és Elizanikó nem hagyott ki a sorból, /különös tekintettel a T-re :DDD/. Köszi, Drágáim!

Tehát:

a: Andor - másodszülöttem.Imádom, és kész. Úgy jó, ahogy van, és mindig meglep. (Szinte véletlenül lett ez a neve, jól döntöttünk abban a bizonyos pillanatban.)
á: Ági - elképesztő, hogy jó barátaim, ismerőseim közül hányan viselik ezt a nevet! Ez biztos jelent valamit a karmámban... (vagy az övékben?). :)
b: barátság - jó sok van, igazi mély is van egy pár, boldog ember vagyok.
c: cincogás - ez olyan csajos izé, amikor a nők este (éjszaka) még a varrósszobában kuncognak, majd röhögnek, aztán bepisilésig hergelik egymás a röhögésben. Közben születik valami rongy (vagy bármitartó).
d: Dunakeszi lenne, ha végre megszoknám a "honnanjöttél"-re a választ, de én már csak pesti csaj maradok. Viszont imádok ott lakni...
e: Egészség - öregszünk na, nincs mese, egyre jobban értékeljük. Meg hát a gyerekszülés is kiváltja ezen szavak mantrázását az emberekben.
é: Éva - így hívnak, bár az Évit jobban kultiválom. Kiskoromban nem szerettem, főleg, hogy 4 Éva volt az osztályban. Meg fura volt a vezetéknevemmel. De már szeretem (mindkettőt), jó barátaim egybemondják a két nevemet, mindig mosolygok magamban. :)
f: Fanni - előszülöttem. Hihetetlen, megnnyire sokrétű. Persze, még keresi magát, de ezt annyira bájosan és vidáman és tehetségesen teszi. (Neve születésekor még nem volt tucatáru, eddig jutottunk a névtárban, tovább nem is mentünk)
g: gép - főleg varró, de bármilyen jó. Végülis jó munkát végzett a géptan tanárom, nagyon megszerettem a gépeket, akár varró, akár vasaló. Aztrán itt az egyik legjobb: SZÁMÍTÓgép :)
gy: gyerek, hát persze. Sose akartam tudatosan, de most hogy van kettő is, el sem tudom képzelni, milyen lenne nélkülük az életem. Azért mázli, hogy ilyen jóra sikerültek... :)))
h: hó - fura most nyáron a hóról írni... Nagy barátom, csúszok rajta, hempergek, tocsogok benne. És sosem hagyom ki azt, hogy az első lehullott hóval megmossam az arcom. Nagyanyám azt mondta egyszer, ettől lesznek szépek a lányok. Egyszer csak bejön...
i: írás - ez volna a Munka, néha egy kis rajzolás is, de - sajna - az már egyre kevesebb. És egyre kevésbé szeretem munkaként, jobban bejön ezen a helyen.
j: játék - bármit. társas, kártya, szójáték, újabban sudoku. Régi kedvencem a bridzs, sajnos keveset játszunk mostanság, lenyomta a póker, de azt meg már unom. Most kezdtük a társaság egyes tagjait tanítani dridzsre, hátha mégis azzal a játékkal öregszünk meg. :)
k: kéz. - Sosem volt tudatos a kezem használata, de kis koromtól egyértelmű volt, hogy kézi munka lesz a szakmám. Végülis kettő lett (mármint szakmám, hál isten kezem eleinte is kettő volt), a varrás és a szerkesztés, mindkettő szinte kizárólag kézimunka. Na jó, van hozzá egy irányítóközpont is... :)
l: lila - Mondja már meg valaki, miért szeretem egy idő óta a lila színt???? Divat lett?
m: Mami - szerencsére a mi családunkban mindkettő megvan, mindkettő tündér, mindkettő szupernagyi.
Szerencsések vagyunk... meg a kölkeink is.
m(2): mosogatógép - Amikor sok éve megvettem az elsőt, egy darabig minden indításnál imába foglaltam ismeretlen feltalálója személyét. Neki hódolok itt is.:)
n: Nap - a hó nagy barátja, ketten együtt csodákra képesek a Dolomitokban.Ha nincs hozzá hó, akkor legyen ott mellette a tenger.
ny: nyaralás - télen, nyáron, hóban, napsütésben, éltető elemem, azért dolgozunk, hogy mehessünk. És még sokfelé nem jártam...
o: olvasás - mostanában ez a blogok és kül. fórumok olvasásában merül ki, regén sokat olvastam. És boldogan látom, hogy mindkét gyerekem felfedezte már az olvasás nyújtotta örömöt.
ö: öltögetés - és ha tempós, lesz is belőle valami.
p: Péter - nem vagyok vallásos, de áldom az eget (magamat/sorsot/őt/bárkit, aki elintézte), hogy az utamba sodorta (mert tényleg véletlen sodródtunk össze). Nagyon szeretem, és valszeg ez nem is fog változni soha. A legnagyobb ajándék a életemben (na, meg a gyümölcsök, fent nevezett két kölök). Kösz, hogy vagy!
q: Mi más, mint quilt. Jaj, csak bírjam sokáig, annyi varrnivalóm van még...!
r: régiség - szeretem a régi szép tárgyakat. Néha nekem más a szép, mint másnak. Ezért is szeretem azokat.
s: shibori - és akkor itt elnyomom a pót-P betűt is: procion, minek kapcsán a shibori is értelmet nyert az életemben.
sz: Szerelem. - Egy idő után azt hittem, már nem lesz benne szerencsém. Aztán tessék. És permanens. Hát kell ennél több? :)
t: Hát persze, hogy a Trappuntás! Csodás műszavunk idén született arra a cselekvésre, amikor kedvenc technikánknak hódolunk, és csak tűzűnk és tűzünk és tűzünk...
u: Ugatás - Kéne kutya. De egy pár éve kiderült, hogy allergiás vagyok a szőrére. Úgyhogy hiába kéne, nem lehet. Pedig nagyon kéne, nekem is volt mindig...
ü: üveg - ha lenne időm, festeném, vágnám, forrasztanám, de tudni kell választani.
v: varrás - és varrás és varrás, és varrás és... régrn ruhákat, ma már egy cipzárcserét is felülír a folt. :)
w: watercolor - perzse még nincs, de lesz, és lesz rajta egy csodás rácsos kapu is.
x: az ismeretlen. - Nemcsak matekban, ami nagy kedvencem volt, hanem az életben is.
y: rickY tims - hogy tud egy pali így varrni??????
z: zene - jöhet minden formája, ritkák a kivételek.
zs: Zsuzsi - tesóm, aki - bármi történik is - mindig tesóm marad.

És én gurítanám tovább Cicvareknek hátha nála még nem járt.
Ennyi.


2. pont kipipálva. :)))

Díjeső...

Kedveseim,
név szerint: BTrudy, Violini, Pacthwitch, Judit és Maca!
(Update: Időközben észleltem, hogy Cicvarek is engem választott -cupp-)



Nagyon megtiszteltetek engem, hogy megkaptam tőletek a KREATÍV BLOGGER kitüntető címet.


Kedves ismerőseimtől jól esik, de meg kell valljam, a legjobban Judittól esett, akit nem ismerek (asszem... vagy mégis?), és még csak a blogfigyelőjében sem vagyok benne. Ennek ellenére értékeli a munkáimat, kreatív
ténykedésem. Kösz, Judit! (most már benne vagyok. :))) )
Minden jelölőnél nagyon megtisztelő ötösfogatba kerültem, Foltboszinál ráadául nemzetközibe. :)
Kicsit szégyellem magam, mert a blogoló teljesítményem mélyen az alatt van, amit szeretnék, annyi, de annyi írnivalóm lenne, de hát az a fránya idő...

Szóval, kedves kreatív barátaim! Köszönöm nektek, simogatjátok a lelkem rendesen! :)

És most aztán komoly bajban vagyok. Rengeteg jelöltem van, és hát igazság szerint a késlekedésem miatt mind meg is kapta már a díjat. Így én ugyan kiosztom a díjat, de felmentést adok a további jelölés alól annak, aki már túl van rajta. :)

Jelöltjeim:
LedAnna - aki ötletességével és mesés munkáival mindig meggyönyörködtet.
Kdatta - akinek tevékenységét van szerencsém közelről vizslatni. És imádom, amit csinál.
Arcencil - aki annyira tudatosan, pontosan és szépen műveli az én eredeti szakmámat, hogy mélyen leborulok előtte.
Elizanikó - aki nemcsak kreatív, de végtelenül szerény, kedves és termelékeny.

Az ötödik díjazottam nem azért kap, mert ő is adott...
Ugyanis van még egy díjam, amit egy villanás erejéig láttam Cicnél, de azóta sem tudom megnézni, ugyanis Fakanál kollegina blogja elérhetetlen minden szinten. (más blogról is, nem csak tőlem).
Azt előrebocsátom, tőle díjat kapni olyan, mintha Ricky Timstől kaptam volna... Erősen megválogatja, hogy mire hűházik, és bátran közli szemtől szembe, ha béndzsázol, nincs mese, köntörfalazás.

Fent nevezett személy tényleg igazából kollegina, együtt robotoltunk ott, ahol én még igen, ő meg már egy társintézménynél. Amíg együtt dolgoztunk, gőzünk nem volt közös hobbijainkról, aztán ő el, és évekkel később egy indexes levélváltás kapcsán derült fény régi ismerettségünkre. Nagyon vicces volt...
Na, ő aztán kreatív: fest üveget, tiffanizik, dekopál, lehet, hogy már mozaikozik is(azt tudom, hogy nagyon akar, csak hozzájutott végre...), főz. De hogy? Egyik fő oka annak, hogy újra főzöcskézek, és kísérletezek, az, hogy olvasom a főzőblogját, főzöm a receptjeit. (És nem átallok néha telefonos segítséget kérni tőle.)
Tehát az ötödik: Fakanál

Különdíjas Patchwitch, aki vette a bátorságot, és angolul írja blogját, kellőképp feldühítve így angolt törő környezetét. De megbocsátunk neki, hiszen tudjuk, rengeteg külföldi barátja is van, akik így értesülhetnek élete apró örömeiről. Mi meg rejtvényfejtünk. :)


Képet felrakni, linkelni most nem megy, tudjátok, itt bent kissé zűrös a technika....
majd otthonról feltuningolom, ha hozzájutok a géphez.
(1. pont kipipálva) :)))

Megint teljes mellszélességgel...

Na, megjöttünk a nyaralásból, és hirtelen megint annyi dolgom támadt.
most gyorsan xinálok egy listát, magamnak persze, hogy tudjam (a'la B_ildi). :)
1. kaptam egy rakás díjat, azt sem tudom, hova kapjak a megírkálásával.
Érdekes, hogy pont elvoltam, mikor ez a jópofa össznépi játék elindult, úgyhogy csak forgattam a szemem, mikor Cic mutatta az elsőt. Msot meg már jó rá is untak a mnépek, ahogy látom, de azért leírkálom, mi mindenem lett. :)
2. Kaptam üveggolyót is, na ez sem semmi, kösz Elizanikó!
Már előre rinyálok, hogy szedem össze...
3. fel kéne tennem Portugália képes beszámolóját. A vicces az, hogy Némánál vannak a fotók, mert az én gépem pont akkor kepált be.
4. Írnom kéne horváto-ról is, annyira, de annyira jól sikerült. Pl. volt Halatornánozás, rendesen videóval, pontozással,a hogy kell. Így a 10 nap alatt egyszer főztem, de akkor 17 emberre. (remélem, nyerek, hihihi)
5. Holnap megyek Jászberénybe, varrósnap, kicsit mutogatok is, a lehúzhatós papírravarróst.
Aki unatkozik, jöjjön bátran! :)
6. Mellesleg írnom kéne a karcagolásomról is, ugyan jópáran megtettétek, de én a másik oldalon állok, az is egy szempont. :)

Na, hol kezdjem? :)))

Drágáim,

most csak perceim vannak, holnap este érek haza Karcagról, éjjel megnézem a bolgjaitokat. FÉl füllel már hallottam a kedvességetek tárgyáról, de most kölcsöngépről (Cic) üzelemek, nem fér bele az időbe (hazaszöktünk a táborból, hogy Portugáliát feltegyem).

Csókdosás, kedveskék!

Varróház - újabb cucc

Kedveseim!

Itt
megtaláljátok a következő varróházas bejegyzést, msot egy párna készült a kunyhó blokkok felhasználásával.
Hát igen, szép anyagból nem művészet szépet csinálni.

Szerintem csinos lett, fia szerint is, aki közölte: neki is nagy szüksége lenne egy ilyenféle párnára, de azon sárkányszárnyak legyenek, amint épp harcolnak.
Hőőő!
Mondanánk kórusban barátnémmal... egyrészt a kihívás jellegét tekintve, másrészt a kiskorú affinitását a rongyokhoz. :)

Azért ezt még naponjuk egy kicsit.

Mostanában úgyis megint csapdosnak a hullámok, varrom a bemutató dolgokat Karcagra, szedem össze a hozzávalókat az egységcsomagokhoz, mellesleg dolgozom minden nap (a héten egyetlen üres napom a szombat) a két gyereket fuvarozom táborba minden nap és hozom is őket, csinálom a feliratokat az édes filmekhez a csatornánkon, agyalok ezer más dolgon (na, ezt tényleg hosszú lenne ragozni, a nyaralással van cicó).
Na, kipanaszkodtam magam....

Viszon jó is történt ma: a fönökünk jótéteményeként jött egy hölgy, aki az egész szerkesztőséget végigmasszírozta, úgy keltem fel tőle, mintha lebegnék. Nagyon fincsi volt, gondolhatjátok, nem volt egyszerű visszaülni a gép elé... és állítólag kéthetente jön . Szuper!

Na, egy kis buzdítás a végére: kérlek titeket, nézzétek meg a varróházas linket, mert a projekt jövője csakis a látogatottságtól függ, szerintem kár lenne érte, ha abbamaradna...

Itt köszönném meg Juhizs és Komórka dícsérő szavait, jól esett, remélem, illetékes elvtárs is látta. :*)))

Elkészült Marokkó... Arabesque

Igen, azt hiszem, ez lesz a címe, és majd sorszámozom a következőket, mert szerelmes lettem ebbe a mintába. :)
Íme az eredeti, Fezben található, az egyik mecset oldalán valószínűleg.

És a mű:

És majdnem elégedett vagyok. Ott csesztem el, hogy nagyon ragaszkodtam az eredeti színekhez, de annyira nem tudtam felturbózni, mint az eredeti (festett csíkok, pöttyök), ezért halvánka lett kissé.

De a minta mesés, biztos varrok valamit még belőle, mert elképesztően érdekes.

Képzeljétek, tűzés közben követtem a csíkokat, és van olyan csík, amelyik mind a három csillagot érinti. Szerintem zseniális tervezés.

Ágibonak ígértem, hogy kissé részletesebben leírom a készítés menetét.

Szóval először a minta kiválasztása után az eredeti képről levágtam a hátsó falrészletet, majd csináltam Photoshoppal egy kontúrosabb, A4-re felnagyított képet.

Kinyomtattam többször (mindig jó a háznál gy pár ilyen kép, ha a gyerek is nyiszálni akar), aztán kivágtan a képből a háttérelemeket, maradtak csak a csíkok.

Így néz ki (a vadiúj, lábnélküli bőrkapapénkon - erről madj szól egy másik poszt) ;)))

Szerintem ez már önmagában is gyönyörű látvány. :)

A kieső darabok szolgáltak sablonnak a háttérfoltok (továbbiakban fecnik, Dixi után szabadon)

kiszabásához. Kiválasztottam a színeket (béna I.), és kiszabtam a fecniket.

Aztán vettem egy darab ragasztós vetexet, aminek a ragasztós felére meghúztam a középvonalat, majd el kezdtem felrakni a fecniket úgy, hogy közben a papírhálót (előbbi kép) rárakosgattam, hogy jó helyre kerüljenek a foltok. Úgy, mint az ólomüveg technikánál, csak itt nem rajzoltam fel a csíkozást.

Ezen a képen látszik, hogy hogyan ellenőriztem a foltok helyét.

Felvasaltam az elemeket zsírpapíron keresztül, nem mondom, még így is kellett vakarni a zsírpapírt a munkáról. De legalább a vasalóra nem ragadt. Viszont mindezt a teraszon csináltam, ekkor egy adott pillanatban lerántottam a majdnem vadiúj kisvasalót, ami ettől kezdve nem melegedett tovább. Brühühühűűűű... pedig korrekt darab (volt eddig).

Amikor ez megvolt, vettem a csíknak szánt anyagot (béna II. - itt kellett volna észbekapni), és egy A4-es méretű kétoldalas rag. fóliát vasaltam a fonák oldalára, majd a színére szintén a papíros csíkháló segítségével felrajzoltam a mintát. És elkezdtem kivágni... Még jó, hogy egyébként is úgy szeretek tévézni, hogy nem nézem, csak hallgatom, simán megvolt 3 óra alatt. :)

Itt van a folyamat közben.:

És amikor végre kivágtam az összes lukat, akkor felvasaltam a kirakott fecnimintára.

Itt a két (négy) réteg összevasalva:

Mivel biztos voltam benne, hogy akarom a csíkok átfedését valahogy érzékeltetni, keskeny cikcakk tűzésre gondoltam, de előtte be kellett rajzolnom, hogy hol megy felül, hol alul a csík. Ezt egy narancs színessel műveltem, és ilyen színű cérnát is választottam a tűzéshez.

Itt az átfedések felrajzolása:

Ezután már csak a tűzés maradt, na, attól kicsit lehidaltam, mert nagyon monoton, és a hátam az ilyen jellegű gép mellett görnyedést nagyon hamar megunja.

Ekkor jött Maca hegedűvizsgája, amin volt sírás, öröm, minden, de végül abszolválta, jegyet még nem tudunk. :)

És tegnap hajnalban felkeltem, a skacokat elindítottam suliba, aztán nyomtam a gépet. És elég hamar meg is lettem vele.