FOLTOSKODÁS

Karcag lement, most jöhet Csanak. :)

2011-08-06T13:39:00.000+02:00

Szokásos vigalomban, alkotásban és fáradtságban telt a hét, hogy ti is lássátok, miről maradtatok le, itt egy képtár. (a kompromittáló képeket most, nagy nyilvánosság előtt tagadom le. Az nem is úgy volt, tekintetes bíróság...!)

Karcagi munkatábor

Alant egyetlen szabadnapom termését látjátok.

Megint Karcag...

2011-06-24T13:53:00.003+02:00

Megint tábor.
A szokásokhoz híven az első két napot bemelegítéssel töltjük, ekkor ezekhez hasonlatos holmikat állítunk elő közösen:

Vágólaptartó, amelynek hátoldalán vasalófelület található, elől pedig zseb a kisebb vonalzóknak, vágólapoknak.

Varrógéptakaró, amelyen elől zsebek vannak a zsinórnak, a talpnak és a többi vacaknak.
Ha akarsz rá rátétet, lehet hátul a zseb. :)
Mindenki a maga gépére méretezi majd a cuccost, én a Veritasra csináltam.

És végül egy cérnagyűjtő izé, amit a mágneses gombostűtartó rögzít, de bedughatod a gép alá.

Mindhárom cuccost az ép szélekből varrt minta díszíti, végre értelmet nyert a gyűjtésem és barátaim kedves adakozása. :)

* * * *

Aztán jön a nagytábor, amikor én ezt a kisméretű hónaljtáskát tanítom.

Crazy technikával készítjük a fedlapot, amit haladó, kombinált öltésekkel díszítünk.

Mostanában rá vagyok kattanva erre a lilára, még szerencse, hogy az anyagboltok (hét boltban voltam ezért az anyagért) gyér lila választékát ellensúlyozza a jysk egy pont olyan színű lepedő árusításával.

A többi napon Évi barátőmtől tanulhattok passziánszt,. még pedig orosz módra, Györgyi pedig várost épít veletek görög módra. :)

Ha bármi kérdésed van, írj nyugodtan!

Találkozunk Karcagon!

Megtisztelő feladat...

2011-03-22T10:17:00.001+01:00

... megnyitni egy kiállítást, főleg, ha egy új, lelkes foltos társaság első bemutatkozásáról van szó.

„Van, ki kincseit bankban őrzi,
Van, aki párnája alatt.
Az enyémek foltokba varrva,
Gyönyörködtetnek nap-mint-nap”



MEGHÍVÓ

Folt Barátok Társasága
Szeretettel meghívjuk Önt, családját és barátait a Folt B.T. első kiállításának megnyitójára.
2011. április 4-én 17 órakor
A kiállítást megnyitja Kacsuk Éva, a Magyar Foltvarró Céh vezetőségi tagja.
Helyszín: Munkás Művelődési Központ, Dunaújváros, Apáczai Cs. J. u. 11.

A kiállítás megtekinthető: április 4-16-ig
Hétfőtől szombatig: 8-19óráig

Csatlakozom én is a szíves invitáláshoz. :)

Gyors táska

2011-03-20T21:11:00.001+01:00

Újabban fura értelmet kapott a varrásom. Nagy a baj a családban, a nagy baj sok orvossal jár, az meg sok hálapénzzel.
Még nem varrtam soha orvosnak, de a mostani néni nagyon helyes, nővérem szerint olyan korú, mint mi, szerintem fiatalabb, mindenképp nagyon helyeske, törékeny, picike és ehhez képest olyan kemény a melója, hogy én a 10 perc ottléttől is padlót fogtam. Ő mondja meg, ki mennyi sugarat kapjon a kis rohadék állatkájára. Sajnos mi is azért voltunk.

Az előtörténés az, hogy Veszprémben eldöntöttük Valival, hogy nem veszünk semmit. Aztán kiderült, hogy egy sarokra van egy kétszintes méterárubolt. Aztán az is kiderült, hogy a belépésünktől számítva kb. 10 perc van zárásig. Úgyhogy nem voltunk komoly bajban, csak ezt két rongyot sikerült ennyi idő alatt megfogom:

(Na jó, Vali kicsit nagyobbat fogott, neki volt még valami.)

És akkor tegnap este eldőlt, hogy már csak holnap találkozunk (egyelőre) ezzel a nénivel, úgyhogy gyorsan kell egy táska ebből. Sima ügy, van az a pofonegyszerű ferde szabású táska, amit egyébként négyzetekből szoktunk abszolválni, most 4 csíkból lett, belül sárga béléssel. Tépőzárat tettem a fül alá, mert sehol sem találom a mágneszárakat. (Itt ígértem meg magamnak, hogy a következő két összefüggő napomban rendet teszek a kócerájomban.)

Nem egy nagy húhaság, de én és a család szerette. Remélem a sugaras néni is fogja. A színe mindennek sokkal élénkebb, sajnos este telefonnal fotóztam, én kérek elnézést.

Farsang 2011

2011-03-06T22:17:00.000+01:00

Ugyan nem varrás, de többet szuttyogtam vele, mint egy jobbfajta takaróval.
Történt, hogy Andor Vasember akart lenni farsangon. Főtt a fejem, de ekkor rájött, hogy az új szemüvege pont olyan, mint Harry Potteré. Úgyhogy az lesz. Fellélegzés, kötök sálat, varrok pelerint, villámot rajzolok, és kész. Pár este.
Majd az idő haladt, két hete a Drága rájött, hogy mégis inkább kedvenc szuperhősünk lesz, Anya telefonja is erre csörög, kedvenc színésze játssza, még szép, hogy ez lesz.

Hosszú fejben jelmezkészítés eredményeként visszahozattam az uram kocsijából a riszájkling műanyagpalackos szatyrokat, és kezdődött a modellezés. Alkar, felkar, comb, lábszár a flakon oldala. Csuklók (végül csak könyök maradt, comb és térd is tervezve, készítve volt) a flakonok aljából. Ekkor jöttem rá, hogy alig van normális, többküllős palackalj, szinte mind ugyanúgy néz ki.
Na, ezeket lefestettük együtt a kölkekkel, majd apjuk lefújta lakkal.
Aztán jött a kartonozás. Először a fejét modelleztem ki, a saját síbukójából. Persze, számolni kellett a felvétel, levétel kérdésével is, így keresni kezdtem sasszeget (mi időnkben asszem, így hívták), más néven milton-kapocs (?). Volt, az álla azzal rögzült oldható formában. Utána a törzs, aztán ráépíteni a kart, természetesen mindent ezzel a bizonyos sasszeggel. A cipője eredendően fekete, erre is jött egy kartonburok.
Maradt még a csicsázás, arany kartonból tettem rá plusz rétegeket, hogy legyen egy kis tömege. :)
Volt még egy szintén flakonalja a mellkasi világítós izének, itt a tervek között elemlámpa-beépítés szerepelt, de nem sikerült olyan laposat találni, ami elfért volna a jelmez alá. Maradt az alufólia, szépen csillogott ez is.
Aztán még körbe kellett tekernem egy síkesztyűt piros szigszalaggal. És már kész is volt.

Így sikerült:

Fejszerűség:

Technikai probléma, F1-es szívócsövet ugyanis nem építettem be a sisakba. Kellett volna. :)))

Azért remélem, vágjátok a hasonlóságot! Mint két tojás...:)

Ismét a fedélzeten...

2011-01-14T19:37:00.006+01:00

Persze, itt voltam végig, tudjátok jól, csak írni nem volt időm. Jóvanna, ne nézzetek ilyen szemrehányón, ígérem, most már jobban fogok viselkedni.

Már amikor karácsony előtt varrtam gőzerővel, akkor tudtam, hogy ez tényleg méltó téma lesz a visszatérésre a virtuális beszédkényszeresek világába. Merthogy varrtam. Sokat.

Történt, hogy egy barátnőm kolléganője (továbbiakban K.) felhívott november elején, készítenék-e két szimpla takarót képekkel karácsonyig, amolyan Édesek és Mostohák stílusban, vagyis memory-quiltet. Egyet a barátnőjének, egyet a sógornőjének. Elvállaltam, és a Határtalanul alatt meg is vettük közösen az anyagokat.

Az első művelet a megfelelő technika megtalálása volt a fényképnyomtatáshoz.

- A Picture This nem jött be, egy börke tetején könnyen kopó színes paca a végeredmény.

- A Bubble Jet Set sajnos szintén nem, Margit barátném megerősített benne, hogy használati tárgynak (márpedig takarózót takaró kellett) nem jó, nagyon kopik a mosástól.

- Pjulcsi javasolt még egy dolgot, előre kezelt, A4-esre szabott pamutvászon. Felhívtam a hobbiboltot, ahol árulják ( mert valahol Hidegkúton van, azé az innen kicsit a világ vége), és ott mondta az eladó, hogy a cucc szuper és tartós, ha olyan nyomtatóval nyomtat rá az ember lánya, aminek festéke nem oldódik vízre. Na, persze, hogy nem találtam infót a patronon...

- Felhívtam még egy-két fénymásoló-nyomtató céget, ahol bármit bármekkorában nyomtatnak, másolnak, csak épp textilre nem. Na, ezt nem értem, nehogymá pont ez nem fér bele a profiljukba. Hülyék.

Volt egy biztos lehetőség, ezért nem aggódtam nagyon, csak az egy kicsit húzós árú. A VGC beszerzett egy új nyomtatót, ami bármilyen textilre, organzára, hurkolt kelmére nyomtat kb. A3-as méretig, vasalóprésezés után kész és 40 fokon mosható. Ennél maradtunk, bár 43 db kép esetében kisebb vagyon volt ez a módszer, de K.-nak fontos volt a minőség.

A köv. lépés a fedlap lett volna. K-nak nagyon tetszett a szabálytalanul keretezett, random stílusban összerakott quilt, de ennek csak egy hátulütője volt. Ezt nem lehet egy papíron (gépen) megtervezni, színezgetni, vagyis lehet, de akkor tovább tart, mint megvarrni. Nem akartam ezzel elcseszni a rohamosan fogyó időt, ezért rögtön varrni kezdtem. Hatféle anyagom volt takarónként, csináltam különböző mintás darabokat egyszerű blokkokkal (csillag, vadlibák, nine-patch, gyorstechnikás forgók), illetve a képeket bekereteztem három oldalukon különböző szélességű csíkokkal. Aztán kiraktam a szőnyegre a képeket szétszórva, kb. akkora területre, amekkorának a quiltnek a végén kellett lennie (140x200). A hézagokba pakoltam egyenletesen leosztva a mintás blokkokat, majd az egyik sarokból elkezdtem feltölteni a "lukakat", vagyis további csíkokkal növeltem a képek körüli területet. Így szép lassan összevarródtak a képek, csak arra kellett figyelnem, hogy a színek/anyagok hogy következzenek, illetve, hogy pontosan illesszem a részeket. A végére lett hat nagy téglalapom, már csak ezeket kellett összejátszanom.

Utána jött az élvezetes rész, amit eddig marhára nem szerettem. A rétegezés. Utálok fércelni, de mindig sokat férceltem eddig, mert azt jobban utálom, ha a gép elnyomja tűzés közben a rétegeket. El is határoztam, hogy ragasztani fogok, amit eddig csak egyszer vetettem be egy falvédőnél, nagyobb rongynál még sosem. Meglepően könnyen ment, itt köszönném meg leszármazottaim és az apjuk hathatós segítségét (a második takarónál már olyan profi volt a fiam is, hogy csak na, pedig tőle aztán igazán messze van a rongyozás). Semmi férc, rétegenként, csíkonként fújás, óvatos kihajtás, tapicskolás. Ennyi. Semmi folt, semmi keményedés, semmi átütés. És tart, mint az atom. Hehe.

Jött a tűzés, minden varrásvonalon, árokban tűztem, és ez is ment , mint a karikacsapás, alig akartam elhinni. Itt a következőknek lehetek hálás: elsősorban az Auróra felső-anyagtovábbítójának, egy kincs, higgyétek el, egy kincs. Akinek még nincs, azonnal húzzon el a VGC-be vagy Szép Gáborhoz, és szerezze be a megfelelőt a gépéhez. Állítólag már bármire lehet kapni. Második szereplő a gumikesztyű, ebből is az orvosi, végre anyámtól kaptam kisméretűt, mert az én csülkeim elég apróra sikeredtek és ha nem jó a méret, akkor a kezed csúszkál benne, és nem tudod letapasztani a tűzendő felületet. ezzel olyan félóránként kellett emgállnom, mert állat módjára izzadt benne a tenyerem, meg zsibbadt a vállam is persze, úgyhogy volt tornika-kézmosás elég sűrűn. Szintén sokat segített az aranyhegyű tűző géptű (by Szép Gábor), hát lehet, hogy csak parasztvakítás, de nem kopott el a két takaró alatt, pedig ezek nem voltak apróságok. THX, Gábor!

Az utolsó(előtti) fázis a szélek elszegése volt, amit teljesen renitens módon oldottam meg. Mivel nem akartam pántozni, illetve az általam stircelt szegélynek nevezett módot is hanyagoltam volna, ezért csak egy lehetőségem adódott: A hátlapot is méretre vágtam és a hátlap és a fedlap szélén lévő keret varrásszéleit összefordítva, pontosabban befelé, egymás felé fordítva egyszerűen letűztem. Egyszerűnek hangzik, de sok csapdája van. Első mindjárt a sarok, mint minden szegésnél. Itt azért van rutinom, szépen tudtam derékszögre hajtani mindkét réteget, egyiket megtűztem, míg a másikat behajtottam. Így pontosan takarták egymást. Másik csapda a rétegek elmászása egymáson. Na, itt is segített a felsőtovábbító, meg persze az, hogy mindig csak kis szakaszokat fogtam össze és rögtön tűztem. Ezt azért igazán lefércelhettem volna (ajánlom is annak, aki ezt a módot beiktatja), de hát a határidő és a rutin nagy úr, lenyomtam, nem is lett vele semmi különös. A végén kicsit rágőzöltem, hogy szépen összeérjen a széle.

Volt egy utolsó feladat, kis táblácskát hegesztettem a rongyok hátuljára, személyre szólót (kitől-kinek), dátummal. Ehelyt mondanék köszönetet Évinek a textilsarok.hu-ról, amiért megajándékozott egy ilyen klassz anyaggal, amin előrenyomtatott, jobbnál-jobb címkék voltak. Csak bele kellett hímeznem géppel a szöveget és kézzel felvarrnom. Királyság. :)

Na, ennyi.

És ilyenek lettek. Az uram még gyakorolhatná a "hogyan tartsunk nagyobb quiltet feszesen"-mutatványt. :)

Drágáim, buék nektek, sok rongyot, sok varrnivalót, még több ötletet!

Ja, és boldog 11-et az én Kisebbik Drágámnak!

Játék Cicónál...

2009-12-10T13:59:00.000+01:00

Egy ideje leszoktam az ilyesmiről, mert mindenhol más nyer...

De hátha. :)))

Kösz, Cicó!

Foltversek - Radnóti: Két karodban

2009-12-10T12:13:00.000+01:00

A következő forduló eredményét mutatom most nektek, bár talán már sokan láttátok a Foltversek blogján.

A költemény a következő:

Két karodban ringatózom

csöndesen.

Két karomban ringatózol

csöndesen.

Két karodban gyermek vagyok

hallgatag.

Két karomban gyermek vagy te

hallgatlak.

Két karodban átölelsz te

ha félek.

Két karommal átölellek

s nem félek.

Két karodban nem ijeszt majd

a halál nagy

csöndje sem.

Két karodban a halálon,

mint egy álmon

átesem.

(Hosszas) firkálgatásaim (végső) eredménye ez lett:

A színeket nagyon átgondoltam, az alapot még nyáron festettem kolombusszal, a sárga a nárciszból maradt, a piros régi festés, de nagyon szép élénk.

A sárga jelképezné a halál kapuját, a körülötte lévő rész a borzalmas világot, a piros természetesen az élet a szerelem jele.

Az ölelkező pár külön bélelve készült, teljesen elválik az alaptól, csak pár öltés tartja.

A tűzéssel próbáltam hangsúlyozni az alapot, alant vasvillák meredeznek rémesen.

Íme a végeredmény:

Egy közeli a párról, amelyet újra kedvenc öltésemmel és a vastag (és folyton elszakadó) gomblyukvarró cérnával hangsúlyoztam.

Amúgy meg rengeteg minden történt/történik az életemben, és ezek között csak egy mellékes vonal a karácsony közeledte. :)

De varrtam a múlt héten egy jópofa karácsonyi képet is, amit azon iziben elajándékoztam kedves kolléganőmnek, persze, hogy fényképet nem készítettem. De majd megkérem őt...

FOLTVERSEK

2009-10-15T20:45:00.000+02:00

Volt eddig a Kultúraquiltek, annak vége lett.

De nem pihenhetünk, mert itt az újabb együttvarrás, mégpedig a FOLTVERSEK, amit szintén Ildi koordinál, és a lényege az, hogy egy adott verset olvasva kell varrnunk egy A4-es méretű quiltet.

Az első fordulónak ma volt a határideje, a vers ez volt:

William Wordsworth: Daffodils

I wandered lonely as a cloud

That floats on high o'er vales and hills,

When all at once I saw a crowd,

A host, of golden daffodils;

Beside the lake, beneath the trees,

Fluttering and dancing in the breeze.

Continuous as the stars that shine

And twinkle on the milky way,

They stretched in never-ending line

Along the margin of a bay:

Ten thousand saw I at a glance,

Tossing their heads in sprightly dance.

The waves beside them danced; but they

Out-did the sparkling waves in glee:

A poet could not but be gay,

In such a jocund company:

I gazed--and gazed--but little thought

What wealth the show to me had brought:

For oft, when on my couch I lie

In vacant or in pensive mood,

They flash upon that inward eye

Which is the bliss of solitude;

And then my heart with pleasure fills,

And dances with the daffodils.

Érdekessége, hogy Szabó Lőrinc fordításában a nárciszok átváltoztak Tűzliliommá. De létezik egy másik fordítás is, Kántás Balázs munkája, ami így hangzik:

Arany nárciszok

Magányosan, mint egy felhő, vándoroltam
hegyormokon és zöld völgyeken át
míg egyszer hirtelen tömegbe botlottam
előttem állt milliónyi virág
arany nárciszok a fák alatt, a tónál
figyeltem táncukat, így teltek az órák

Amikor feljöttek a csillagok
s az ég sárga fényárba borult
tovább táncoltak a nárciszsorok
aranyba öltözött a Tejút
tízezret láttam egy pillantásban
s gyönyörködtem a végtelen táncban

A hullámzás nem ért véget
és pattogtak a virágszikrák
azt hittem, a láng eléget
a költő boldog, ha ilyet lát...
s én csak egyre néztem a virágok vad táncát
csodálkozva, mily gazdag és pazar kavalkád

Gyakran, mikor csak egymagam vagyok
és elmém messze, távoli tájakon jár
megtalálnak régi gondolatok
s egy elfeledett, csodálatos látomás
akkor szívem is a nárciszokkal táncol

boldogan, kitörve e szürke világból.

Na most, ebből ez született, a blogon olvashatjátok, miért.

Megint festettem

2009-09-25T21:01:00.000+02:00

Múlt vasárnap zajlott a "Szokásos Őszi Konyhaösszerondítós Festés Kicsodáéknál" című esemény, amelyre végre eljutottam. (tavaly pont aznap ötyéztünk a kulturaquiltesekkel).

Isteni volt a társaság, csupa olyan ember, akiket nagyon szeretek. Már az ottlét is remek volt, végre személyesen találkoztam Arcival, aki pont olyan, mint képzeltem és mégsem. Mert még annál is jobb fej. :)

Aztán megismerkedhettem Vio két nagyobbjával, akik szintén nagy fazonok, Gerdababának nagyon jó dolga van. :) (Innen is csókoltatom Ambrust, aki a világ legjobb festősegédje.)

Ott voltak a rég nem látott barátnéim, jót dumáltunk, vidultunk, de hát mégiscsak a festés volt a fő vonulat, tehát térjünk rá arra.

Már rég ki akartam próbálni egy bizonyos ausztrál illetőségű hölgy színkeverési receptjeit, B-Ildinél láttam régebben, azóta csurgattam a nyálam. Na, majd most!

Végül Vioval összefogva kipacsáltuk a keverékeket, kicentiztük a pixisekbe a festéket, aztán vártuk a csodát.

Nem mellékesen festettem egy pár érdekes színű anyagot, mert nagy szükségem van rá. Tudjátok, nárciszsárgára... erős hiány mutatkozik nálam sárga anyagokból. Na, most is másodikra sikerült. Aztán kuktáskodtam Némának, érdekelne, hogy milyen végeredménnyel.

A sorozat a Rainbow of Jewels nevet viseli, az alapszínek mindhárman kevertek: violet, salmon, teal.

A két alsó (a lazac és a lila) a két alapszín. A harmadikból nem festettem simán, mert azt másra használtuk fel.

A legfelső barnát tulképpen a csajoknak kevertem, de aztán annyira megtetszett, hogy újra megprbáltam magamnak is.

A lányok inkább fonalakkal próbálkoztak, náluk láthatjátok a végeredményt.

Jó kis nap volt, kicsit beárnyékolta, hogy estére teljesen lebetegedtem. (már jól vagyok)

Azt hiszem, több receptet is ki fogok próbálni, ez a mostani nagyon teszik. Hogy mire lesznek jól ezek a fáradt színek, nem tudom, de tetszik a márványozottságuk, a melegségük, szóval valahogy csak összevarrom őket majd idővel.

Régi restanciám...

2009-08-20T11:42:00.001+02:00

végre beteljesült.

Ildi által hirdetett játékra készítettem el a képet. Sue kapott volna tőlem egy fejet, és persze neki is álltam időben, de amikor már látszott belőle valami, akkor az is látszott, hogy rettenetes.

Mert én azt hittem, hogy ezt is tudom. Van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy mivel a technikai hátterem elég erős, hajlamos vagyok azt gondolni, hogy különösebb nyomozás nélkül is mennek olyan technikák, amiket még sosem csináltam. Na, erről bebizonyosodott (má megint), hogy nem így van az.

A stippet (??? - azt sem tudom, így kell-e írni) lett volna a lényeg, és istbiz rá is kerestem, de nem találtam semmi okosságot, ezért nekiálltam.
A festett arcszín anyagokat körkéssel apróra metéltem, majd egy ragasztós vetex ragasztós oldalára felvasalgattam. Na jó, éreztem én, hogy egy része nem fog megkötni, de a nagyjáról reméltem... Pedig nem. Majd rátűztem... volna, mert cifit-cafatokra képtelenség úgy tűzni, hogy az ott legyen, ahová szántam. Eredmény: enyhén torzult arcvonások.

Aztán jött a haj, fura mód épp akkor festett félre a fordászom, szép égővörös hajam volt egy fél évig... És persze, volt ilyen anyagom is. :))) - Így lettem akkor vörös - jelzem ez nagyon tetszik benne. Csíkokat varrtam szabadon hullámban, körben.

Na, és ennél a pontnál mondam azt, hogy nekem ez kritikán aluli. Voltak a családban, akik lelkesedtek, de kis mozgatásra észlelték, hogy az arcom darabokban hullik, ekkor már ők is elvesztették a lelkesedésüket.

Ekkor írtam Sue-nak, hogy megállt a tudomány, és próbálok egy újat létrehozni. Ő kedvesen türelemre intett, majd felajánlotta, hogy Karcagon adjam át a munkát. (Most is kösz ezért...)

Úgyhogy nyertem időt, amit ezen és más, sürgős projekteken történő együttes töprengéssel, fejbenvarrással töltöttem. De semmi...

Úgyhogy felpakoltam a szerintem hozzávaló motyómat, elmentem Karcagra, majd a szünnapomon ráálltam a témára.
Így került az arcomra organza, ezzel a vakolathullás is kivédve, illetve a torzfej probléma is enyhült, és rengeteg tűzés, ennek hatására végre megint kiemelhettem az állítólagos vonásaimat).
Rittyentettem neki egy alapot, amely a kedvenc színszekciómból van.

Hát így...

Sue kedvesen azt mondta, kirakja az arcképes falára, de azért remélem, nem tette.
Már a sorsolásnál éreztem, hogy arcképügyben a legbrutálabb versenyzőt kaptam... (és ez persze megfelelő flusztrációval dolgozott bennem.) Hogy jövök én a fejemmel, hogy olyan csodák közé kerüljek, mitn Poirot vagy a néger baba...

Itten van a fejzet:

(Sue, tőled loptam a képet, mert szokás szerint fotózni is elfelejtettem, Utólag kösz.) :)

Kéznyomok és a térd - II.

2009-06-18T17:28:00.001+02:00

FRISS HÍREK:
Tannéni nagyon örült, még sírt is, pedig nem egy olyanfajta.
Isteni műsort adtak a kölkek, meg is állapítottam, hogy nagyon frankó a lány osztálya. Minden évben összeállítanak a szülőknek egy műsort, énekelnek, táncolnak, gitároznak, karaokéznak, furulyáznak, szóval mindent, amit tudnak.
És persze, sirtunk, mert a végén együtt előadták az ABBA Thank you for the music c. számát, ofő szólózott, kölkek refrént énekeltek, és annyira, de annyira édesen csinálták, roppant megható volt. Csillogó, könnyes szemmel bámulták az ofőt, hát... képzelhetitek. És még csak azután jött a takaró...

A térddel meg az a helyzet, hogy anyám már tegnap megsétáltatta, egész nap nem fájt neki, még a torna alatt sem, nem is kért fájdalomcsillapítót. Szóval virul, boldog. Ja, és hajlik a közel 26 éve nem mozgó lába (egy elcseszett műtét eredeményeként nem működött a térde).
Úgyhogy kösz mindenkinek a rágondolást, megvan az eredménye, remélem, később is ilyen hatásfokkal javul az állapota.
Ő mindenesetre elszánt. :)))

És a nap híre: befizettem a bibionés apartmant, most már tényleg megyünk nyaralni... :))))))))))))))))))))

Kéznyomok és egy új térd.

2009-06-15T22:31:00.000+02:00

Kész vagyok a tanítónéni búcsútakarójával, így fest.

A gyerekek nyomatát textilfestékkel vettem le, a keretezés pedig azzal a bizonyos nine-patch szétvágós módszerrel készült.

Viszonylag sokat tipródtam azon, hogy hogyan varrjam egybe a 28 kéznyomot, 20x20-as négyzeteken van (még így is volt olyan gyerek, akinek beteríti a keze ezt a négyzetet - nagyobb az én kezemnél az övé...), és bárhogy variáltam, bazinagy volt.

Aztán - ahogy szokott lenni - beugrott egyszer az a nine-patch, nem akkor, mikor a fejemet törtem, hanem úgy függetlenül tőle, Beugró Lány barátnémmal beszélgettünk egy általa varrandó takaróról. Asszem, neki javasoltam, aztán röhögtem magamon, hogy nekem ez miért nem jutott eszembe a sajátomhoz. :)))

A tűzésformát Elizanikótól kölcsönöztem, már nála is nagyon tetszett, hogy klassz, szabálytalan ötszögekkel keretezi a tűzés a négyzetet. Kösz, Anikó! :)

Ez az én drágám kéznyoma. :)

Túlképpen az én ízlésemhez képest kevés a tűzés rajta, de kifejezetten takarózó takarót akartam, ezért nem varrtam agyon.

Volt még egy kis szivornya a nevek felhimzésével, persze, hogy a drága Auróra most makacskodott, amikor legjobban kellett volna az ő biztos varrása. Volt bontás gazdagon, anyukázás, és tetejébe az a rettenet vízre eltűnő filc is mindig visszajött száradáskor. Persze, hogy világoskék. Mert az úgy megy ehhez a színösszeállításhoz.

Na, e van, így néz ki, varrtam már szebbet is, de kedvesebbet talán nem, remélem, Márta néni szeretni fogja. :)

Az új térd nem az enyém, szegény, drága anyámé, akit ma műtöttek. Végre, merthogy több hete halogatták, ez volt a harmadik időpontja. :(

Kapott egy térdprotézist, túl van rajta, még stresszelt, mikor utána bent voltunk nála, első mondta az volt: "egy lakatosműhely kutyaf@sza ehhez képest..."

Szegény azért volt nagyon ki, mert mindent hallott (epidurális volt), volt szerszámhasználat gazdagon. Meg is állapítottuk, ha megy a ballal is (sajnos kell), akkor alapfelszerelés lesz a füldugó. :)))

Amúgyilag meg üzenem a barátnémnak, hogy gőzerővel varrom, amit kell, és a doksik már kész vannak, csak a végtermékek nem. De holnapra az is meglesz.

És akkor csütörtökön nektek is mutatok új dolgokat. :)))

NYERESÉGVÁGYBÓL ELKÖVETETT BEJEGYZÉS

2009-04-06T17:01:00.000+02:00

Jól van, tudom, eltűntem, mint az aranyóra... Volt dolgom ezer, meg ugye a Kultúraquiltek, meg az élet, meg a család, na jó, dolgozni is jártam. :)

De most gyorsan készítek egy bejegyzést, mert ezt nektek is látnotok kell.

Abszolút nyereségvágyból követem el ezt a (bűn?)cselekményt, ugyanis a Foltvarázs nevű Webáruházban csodás dolgokat nyerhetünk.
Na, ott aztán van minden, keresztszemezők és foltvarrók is megtalálják a maguk kis nyálcsorgató vennivalójukat, de most meg is nyerhetőek ezek a szépségek.

Hajrá, ide gyertek kukkolni!

Fess rozsdával! - ajánló

2009-02-13T19:28:00.000+01:00

Tudom, rég írtam bejegyzést, itt volt már az ideje, lenne is mit mesélni, de most csak hirtelen rittyentek egyet, mert kincset találtam.

A múltheti Quiltartos látogatásunk alkalmával szóba került a rozsdás festés, és erre tessék, Luxquilt oldaláról sikerült eljutnom egy honlapra, ahol képekkel kísérve olvashatjátok a folyamat mikéntjét.
Festős csajok, mindenképp nézzétek meg!

Itt van még egy link a témában.
A kép is innen való, és van még ott, ahonnan ez jött. :)))

Ajándékeső...

2009-01-17T19:50:00.000+01:00

Nekem nem volt vége karácsonynak 26-án.

Történt ugyanis, hogy a csoportunkban úgy gondoltuk, hogy ne a karácsonyi zsezsgés, hajtás közben játsszunk ajándékozósat, hanem az első újévi találkánkon, 5-én.
Húztuk a neveket, megtörve így a többéves hagyományt, és utólag mindannyian megállapítottuk, hogy sokkal jobb volt így. Azon túl, hogy kifejezetten személyes ajándékok születettek, mindenki kisimult volt, és nyugodt, meghitt, ám vidám hangulatban töltöttük a napot. :)

És én mázlista? Na, ki húzott? AHAMA!!!

Nem semmi, ugye? Mert érdekes módon a csoportéletünk a legkevésbé meghatározó a mi kapcsolatunkban. :)

Utólagos elmondása szerint azonnal tudta, hogy mit fogok kapni, és igaza volt. Ennél találóbb és édesebb és kellemesebb ajándékot ki sem találhatott volna.

Bemutatom nektek Angyipapit!

Bocs a minőségért, nem volt időm, meg lehetőségem sem kellemesebb fotókat csinálni, majd ha hazajövök, megkísérlem.

Angyipapi amúgy kedves párja az ún. Fanniangyal szabásmintára készült Angyimaminak, amit én anno a jótékonysági vásáron szinte lestoppoltam. :)

Most már együtt őrzik a kis családomat. :))) A ráadás egy hajtogatott csillag volt, narancssárga, (persze szegény Patchwitch irigykedett rendesen...), ami rögtön felkerült a konyhaablakra. Reggelente odasüt a nap (na, nem most, persze), és ott főzöm a reggeli kávét, és gyönyörködöm...

Köszönöm, AHAMA!

Én is kedves, jó barátnét húztam, Eper Margitot. Fórumosok ismerik onnan, és tényleg olyat csináltam neki, amiről biztos voltam, hogy sosem állna neki. Ő a haladós, gyors dolgokat csinálja, elképesztő tempóban, sokan emlékezhetnek rá, amint Karcagon egy barátnőnk táskáját látva egy délután összedobta a szinte ugyanolyan sajátját. És állíthatom, rohadtul nem volt egyszerű a felépítése. Csak pillogtunk, mire este befejezte. :)

Íme a neki varrt készletkém. Mivel megkaptam az összes Tildás és más Arénás könyveket, természetesen azokból varrtam.

Tárolószütyőkék az apróságoknak, gomboknak:

Varrókészlet Tilda módra:

És igen, jól látjátok, Évike kézzel himzett, nem is keveset! Valami elkattant bennem, úgy érzem, egyre inkább szívesen csinálom a kézi varrást, himzést, keresztszemest.

Ez utóbbiból varrtam két karidíszt karácsony előtt megkattanás ellen (kép később).

És ez még semmi, a buszozáshoz is azt viszek, olyan képet varrok, aminek a fele elő van nyomva szépen, színesen, aztán foltokban meg ki kell varrni (bigott x-varróktól én kérek elnézést). Jó, mi?

Még egy hírem van, bár már biztos többen értesültetek róla, ha követitek Anyahajó blogját. Nyertem nála egy játékban, aminek jutalma egy sál volt. Mázlista vagyok, mert nem volt sálam (azaz van egy termovelúr leszabott csíkdarab, de azt csak csúszáskor hordom zord időben, szóval az nem ér). Kötött, horgoltam nem volt.

Jelentem, most már van, és csodás, és annyira szeretem, hogy mikor tegnap meghozta a postás, felvettem és este lefekvésnél vettem le. Nem volt rajtam zokni, mégsem fáztam egész nap, mert a nyakam fűtve volt. :)))) Kösz, Anyahajó, hogy melegen tartod a nyakam. :)

Tervek 2009-re (?)

2009-01-15T14:27:00.000+01:00

Azért a kérdőjel, mert ha valaki, én aztán nem tervezek előre egy évet. Sőt egy hónapot sem. Örülök, ha látom, hogy mi a dolog a hétre. Annyiféle dolgot elvállalok, csinálok, hogy csak egyiktől a másikig vagyok képes haladni. Tudom, hogy ez nonszensz, de nem megy másként. :(

Azért mégiscsak összehozok pár dolgot, ugyanis van egy hevenyészett terv-féle idénre is. Ezek jó része a tavalyi folytatása, leírom, hogy mit nem hagyok abba azokból. :)

Amiket már tudok, hogy meg fog történni:
1. Költözik a hivatal. A mi irodánkra a végén kerül sor a technika miatt, valszeg ezzel telik majd a június. Na, ezt megpróbálom a legkevesebb viszontagsággal végigélni, és a hó végén a legkevesebb jelenlétet mutatni ezügyben, mert akkor más az elfoglaltságom. Mindezek tetézésére tavasszal új szoftvert/hardvert kapunk a mostani 15 éves helyett. Ez egy célszoftvernél nagyon nagy idő, olyan is a szolgáltatásunk mostanában. :( Úgy fest, ennek bevezetésében, tesztelésében, betanításában tevőlegesen részt veszek, hasonlóan a 15 évvel ezelőtti módihoz.
2. A júliusi munkábólé eltűnés oka: Karcag. Asszem ez lesz a hatodik alkalom, és már tervezek. Szóval, aki szeretne látni engem júl. végén, az jöjjön velem varrni a foltvarró táborba. :)))
3. Aug. elején Győrben táborozok, és előadok, a téma már ismert, az atarashit fogom tanítani. Erre szerencsére nem kell nagyon készülni, hiszen két éve Karcagon már lenyomtam. Azért akarok valami már projekttel előrukkolni, fejben már vázoltam.
4. Tovább folytatom a Varróházas foltvarrós rovatot, remélem, sűrűbb frissítéssel. (link oldalt)
5. Tovább vezetem a kiscsoportomat Káposztásmegyeren. Erősen felduzzzadt a létszám, sok új lány jött, ezért kitaláltuk, hogy négyhetente ún. kezdő, másik négyhetente inkább haladó témájú foglalkozás lesz, hogy a frisseket is okítsuk az alapokra. Tehát az marad kéthetente hétfőn.
6. A Kultúraquiltek készítése minél tovább. Nagyon szeretem, nagyon felszabadít, okosít és kikapcsol, tehát ezt semmiképp nem hagyhatom abba.
7. A Foltlelkek tagjaként mindig részt veszek a közös munkákban, most is van két projekt, az egyiket most terveztük meg Ágival és Zsuzsival, a másikat meg hamarosan elő fogjuk venni. Klassz dolgok lesznek, az biztos.
8. És egy még konkrétabb: karácsony előtt ajándékoztuk meg magunkat egy új hálószobabútorral, és oda most már nagyon kívánkozik egy takaró. :) Ezen kattogok a családdal és varrással el nem tölthető időimben (dolgozás,autóvezetés, kishelyiségben tartózkodás), de sehogysem jutok dűlőre. Nagyon tetszenek a klasszikus minták (értsd: Bonnie Hunter felhozatala), de hozzánk mégis inkább a modernebb kinézet illene. A végén még kettőt kell varrjak? Ja, és ezzel párhuzamosan folyna a hálószoba teljes felruházása: festés, esetleg tapéta, képek, miazmás.

Ezen felül tervben van még az is, hogy fenntartom a létemet gyerekeim örömére és fenntartom az ő létjüket az én és apjuk örömömre. Ezek ügyes megvalósításához komoly terveim vannak. (Nekem: torna februártól, étrend-reform, több szépészkedés, nekik: úszás tavasztól, Macának rajzszakkör, Andornak még több könyv, közösen: síelés, nyaralás.) :)))

A tervezgetőst Bruercsitől kaptam, továbbadom Cicnek, Elizanikónak, Bobinak, Ahamának és Kaokának.
Nem tudom, náluk volt-e már, ha igen, bocs. (nem linkelek, mert rohanok...)

Még annyit, hogy vasárnaptól eltűnök egy hétre, tessenek jól viselkedni, sokat írni, hogy legyen mit olvasnom. :)
Macámmal megyünk kettesben sítáborozni, szerintem állat lesz. Imádni fogom, hogy vele lehetek, csúszhatok és bohóckodhatok kedvemre egy csapat iskolással. És még főzni sem kell, mert adnak enni háromszor egy nap. :)))

9 évvel ezelőtt...

2009-01-14T17:02:00.000+01:00

... feküdtem egy kórházi ágyon, és csak az agyam mozgott, a testem nem tehette a spinális érzéstelenítés miatt. Az agyam viszont kattogott. Fáradt nem voltam, elvégre metéltek, tolni nem kellett, fájni sem fájt túlságosan. Csak kimerült az idegességtől.
Két emelettel feljebb viszont ott volt egy pici lény, akiről nem lehetett tudni, hogy mi van vele, ez volt a 32. hét, az apgarja annyira szar volt, hogy elsőre el sem akarták mondani. Épp hogy csak levegőt vett, semmi más életjel. Azért ez is valami. És én még nem is láttam... Csak arra gondoltam, hogy felkelhessek, és mehessek megnézni. Elvégre ő az én fiam. :)))

Aztán jöttek a komplikációk, amikről később kiderült, hogy sajnos a gyerekorvos okozta. Az ott töltött három nap alatt volt több légzésleállás (egy pont, mikor először megérintettem az inkubátorban), őrült telefonálgatás a nővéremmel, aki egy másik kórházban csecsemős főnővér, fejése a semminek, elvégre be kell annak indulnia valahogy, tanácstalan doktor hallgatása, majd megismerkedés a Cserny Mentőkkel, akiknél pontosabb, fegyelmezettebb és informatívabb eü. dolgozót nem ismerek, átszállítás a gyerekklinika PIC-ére és egy éjszakám úgy, hogy én egyik kórházban, ő a másikban, izgulás az életéért. Majd negyedik nap reggel végre megint együtt a PIC-en.

Akkor végre megtudtuk, hogy a kölöknek semmi baja, azon túl, amit a feleslegesen kapott antibiotikum, és a szintén feleslegesen betett garatoxigéncső által okozott leállások okoztak.
De szerencsére ez is elmúlt, az én, születésekor kétkilós, háromnaposan 1,70-es babám szép lassan visszahízta magát 2 kilóra, ekkor végre hazamehettünk.

Ez a kiskölök ma 9 éves és életem egyik szerelme a három közül.
És szerencsére egy teljesen átlagos, vidám, agyafúrt, rosszcsont, jófej kilencéves.

(nem túl frissek a képek, de a dolgozóban csak ilyen van. Viszont viccesek.)

Barátság - barátok - perzsául: yar :)

2009-01-12T15:09:00.000+01:00

Ahamánál olvashattok ennek a jelképnek/díjnak a magyarországi születéséről. Hogy mi ez? Sokan már tudjátok, hiszen eljutott hozzátok, sokan még nem. Nekik idemásolom a lényeget:

"Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket.Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Tehát aki ilyet kap, az tudja, hogy nemcsak a hobbiját, munkáit értékelik, hanem a személyét is, kíváncsiak rá, szeretettel gondolnak rá. Ők azok, akik így vannak velem kapcsolatban: Kaoka, Gina, Violini, Pjulcsi, Amaranta, Dixike, Ágibo és Ejkukk.
Köszönöm nektek, hogy ismerhetlek benneteket, köszönöm az odafigyelést, a kíváncsiságot, a szeretetet. A YAR-t. :)))

Tudom, mindenki bajban volt, akinek ki kellett nyolc embert választania sok kedves ismerőse közül, én sem jártam különbül. Kb úgy érzem magam, mint Ross, mikor esküvői tanut kellet választania, egyet a két barátja közül.
Ezért úgy döntöttem, hogy azon jó barátaimnak, akiket személyesen is ismerek és olvasok, küldök egy ölelést barátságom jeléül -> (nagy ölelééééés!). Sokan vagytok, szerencsés vagyok!

És azoknak küldöm tovább az üzenetet, akiket rég olvasok, ismerem munkásságukat, sokat tudok róluk írásaikból, de nem ismerem őket személyesen.
Ők azok: Katafolt, Zazálea, Anyahajó, Arcencil, Cicó, Judit, Phoenix, Erika és Katbo. Ja, ez kilenc.. így esett. :)))

Van aki már megkapta, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet a kiválasztottam. :)))

A csodálatos egybeesések - avagy: "és ezt így hogy?"

2009-01-11T15:48:00.000+01:00

Sokatokat érdekelt, hogy vajon mi lehet az én iráni quiltem szövege. Fogalmam sem volt róla, "csak" a csodás vonalak ragadtak meg benne.

Mostanra kiderült az igazág, Ildi egyik tanítványa megírta, hogy mi is ez valójában. Itt elolvashatjátok.
(a megfejtésért köszönet Ildinek.)
Mint látható, valszeg az idézet vége szerepel nálam is, ami így hangzik: "hol vannak azok, akiket igazán szeretni lehet, akik megérdemlik a szeretetet?"

Na, hát ez az!
Nem vagyok ezoterikus beállítottságú, aki ismer, tudja, nagyon is racionálisan gondolkodom. De itt megálltam egy percre... heee?
Hogyan lehet az, hogy előbb - anélkül, hogy tudnék róla - felvetek egy kérdést, aztán kisvártatva magam válaszolok rá egy köv. bejegyzésben? Hát nem csodálatos? :))))

Szóval, drágáim ! Nézzetek körül otthon, a környezetetekben, a virtuális világotokban, és szeressétek azokat, akik megérdemlik a szeretetet! (A többiekkel meg nem foglalkozunk...*) Én ezt teszem, és annyit kapok vissza, hogy néha már úgy érzem, meg sem érdemlem.

Hamarosan írok a legutóbbi szeretetbombáról, ami eltalált, fogtok irigyelni, az már biztos. :)))
(csak még képek kellemek hozzá)

* ezt különösen Kaoka figyelmébe ajánlom! :)))

Hihetetlen a foltvarrás...

2009-01-03T10:38:00.000+01:00

nem csak azért, mert megnyugtat...
nem csak azért, mert érzem, hogy kiteljesedem benne és alkotok...
nem csak azért, mert a csepp időmet is remekül kitöltöm...
nem csak azért, mert mások is szeretik, amit csinálok...

hanem azért, mert olyan embereket ismerhettem meg általa, akiket talán máshogy sosem. Akik gondolnak rám és szeretnek. :)
Köszönöm, hogy ismerhetlek benneteket, foltvarró barátaim!

Békés, biztonságos, anyagban és cérnában bővelkedő, barátságos 2009-et kívánok nektek!

Hogyan készült... az iráni quiltem. :)

2008-12-19T16:54:00.000+01:00

Hát, berzenkedem egy kicsit, de győz az őszinteség...

Az egész annyira egyszerű volt, hogy röstellem leírni. Ráadásul nem is fotóztam fázist, mert arra már tényleg nem volt idegem.

Volt ugye, először is egy kép, amiről elindultam. Beolvastam paintbe, amivel felnagyítottam, és tükröztem. Hogy miért tükröztem, az később fog kiderülni.

Aztán anyagot válogattam. kellett valami asztalnak való, meg papírnak, meg tintatartónak, na és egy a ceruzának.
Kaptam még anno egy csoporttársamtól olyan csokibarnát, amit még életemben nem festettem, először ez volt az asztal. Aztán rájöttem, hogy az inkább pennának volna jó, ezért sárgásbarnát néztem asztalnak.

A papír úgy született, hogy egy merevebb, fényesebb pamutvászonra felvasaltam ragasztós vetexet, majd megint, immár a második réteget. Na, ez szép kemény lett.
Aztán elővettem a tükrözött képet (szöveg visszafelé) és egy zsírpapírt tettem rá. Majd a textilzsírkrétámmal rávázoltam a feliratot. Papír ráfordít az anyagra, átvasal, és már ott is a felirat, csak át kellett húzni. Sajnos nem sikerült olyan finomra, mint az eredetin, hiába, na, nem vagyok egy kiművelt rajzoló... :)
Aztán voltak itt kisebb problemák is, ugyanis a zsírkréta itt-ott hullatta morzsáját, és az persze belevasalódott az anyagba.

Ezek után vágtam egy A4-esnél kicsit nagyobb ragasztós flízt, tudjátok, amelyik kicsit sűrűbb és laposabb, táskába jó rakni. Arra felvasaltam az asztal két szélét, majd megtűztem (figyelem, ez volt az egyetlen pont,a mikor a gépet használtam!!! :-D ). A középre pedig felvasaltam a papírt. Mivel az asztal csíkja szélesebb, mint a képen, és beér a papír alá, ezért a papír széle szépen lebeg a munkán, pont ezt akartam. :)

Most jön a tintatartó. A nyers flic színe pont megtetszett, egy likőrös poharat (na, vajon miért ez akadt a kezembe...csak nem Metaxát szürcsöltem előtte???) körberajzoltam kétszer a szájánál, meg az egyiket még belül a talpával, ezt kivágtam, így lett egy teli köröm, meg egy karikám. A karika belsejébe keskeny fliccsíkot ragasztottam, ettől gömbölyödik a széle, ezt szép pepecselős nyomikázással ragasztottam össze, majd a kész karimát a teli körre. A belsejét először filctollal festettem be feketére, persze, nem volt elég, ekkor kezembe akadt a matricafesték kontúrja, pont jó volt. Ez lett a tinta. :) Kicsit még árnyaltam a karima szélét a zsírkrétával.
A kör aljára szabtam négy, egyenletesen csökkenő átmérőjű kört filcből, és ezeket szép sorban ráragasztottam, ettől lett magassága. Majd ráöltöttem a mukára három öltéssel.

Jött a penna. Ránézésre a képen ez egy fapálca, kihegyezett véggel. Maradt még a beragasztott vászonból, annak egy csíkját összehengergettem, majd a csodás csokibarnából szabott csíkot rátekertem és ráragasztottam. A kimaradt fehér végét összecsippentettem a végén és alul megöltöttem, majd befestettem a már említett matricafestékkel. :)
Méretre vágtam, aztán ezt is felöltöttem a helyére. Kicsit még megkrétáztam itt-ott (árnyék,mizmás), azt annyi.
Ja, meg körbeszegtem.
(Ez utóbbit később átdolgozom valamivel, mert utólag azt látom, nem megy a témához ez a színátmenetes, egyébként gyönyörű aranyos-sárgás-barnás cérna.)

Szóval ez van, varrás most nem volt, de szerettem csinálni így is.
Mondjuk, hogy ez most "mixed média" volt, amelynek főszereplői: UHU ragasztóstift, textil zsírkréta, vasaló, és fekete matricakontúr, meg persze egy vödörnyi festett anyag (merthogy egy szemetesvödörben tartok őket). :)))

Pár részletfotó:

Itt tisztán látszik, hogy az árnyék krétázásánál a ragasztós flíz rag. pöttyei kidomborítják a vékony molinót,, így pöttyös lett a krétázás. No, de sebaj... :)))

update:
ugyan külön posztot írtam róla, de bemásolom ide a quilt szövegének jelentését:

"Ez Sohrab Seperhri, kortárs iráni költő versének részlete. Itt van a honlapja. A teljes mondat így hangzik: yari andar kas nemibinam, yaran ra che shod, doosti key akhar amad, dostdaran ra cheshod (a dőlt betűs rész szerepel a képen).
Ebben a mondatban a költő /férfi/ a yarról beszél, ami többféle dolgot jelent angolul: szerető, barát, társ, partner, a szövegkörnyezettől függően. A yarból származik a yari melléknév, ami barátságost jelent, olyasvalakit, aki őszintén szeret.
A mondat azt jelenti, hogy ebben a világban (manapság) senkiben sem lát igazi yart (barátot, szeretőt, partnert, mi történt az emberekkel, hol vannak a yarok? Mikor lett vége az emberek közötti barátságnak, hol vannak azok, akiket igazán szeretni lehet, akik megérdemlik a szeretetet?"

Köszönöm, Ildi!

KULTÚRAQUILTEK: IRÁN

2008-12-19T11:13:00.000+01:00

Elkészült Iránom...

Iránról nem sokat tudtam ezelőtt, tehát irány a wikipédia, ott kiolvastam, hogy milyen messzire nyúlik vissza a történelmük (i.e. IV.évezred), aztán a médek és a perzsák együtt alapítottak hazát, aztán kisvártatva jött Dareiosz, kinek uralkodása alatt a Perzsa Birodalom az addigi történelem legnagyobb és leghatalmasabb birodalma volt. Majd jött Nagy Sándor és elfoglalta az egész országot... Halála után az ország több részre szakadt, és megkezdődött egy hosszú folyamat, amely a dinasztiák küzdöttek egymással.

A középkorban történt: "Az iszlamizáció mélyreható változásokat okozott a kultúrában, a tudományban és az iráni társadalom szerkezetében: a felvirágzó perzsa irodalom, filozófia, orvostudomány és művészet az újonnan alakulú muszlim civilizáció lényeges eleme lett. Kulturális, politikai és vallási téren az iráni hozzájárulás az új muszlim civilizációhoz rendkívül fontos. Mindezek következménye Irán muszlim aranykora.
Az újkor (1501): "Az első iráni shiíta iszlám államot a szafavida dinasztia (1501-1722) első tagja, Iszmail sah alapította. " Több dinasztia váltotta egymást, majd 1906-ban alkotmányos forradalom tört ki, összehívták az első országgyűlést, bevezették az alkotmányos királyságot.
Ezt 1921-ben Reza Pahlavi megdöntötte, és 1925-ban sahhá kiáltatta ki magát. Ő és később fia,
Mohamed Reza Pahlavi, diktatórikus kormányzással valósította meg reformterveit, és keményen harcolt a külföldiek által felszerelt nomádok és a befolyásos síita egyház ellen.
A sah "Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság hathatós támogatását élvezve ugyan tovább modernizálta az iráni ipart, de eltiporta a polgári szabadságjogokat. Uralma, amelynek része volt a szisztematikus kínzás, és más emberi jogi sérelmek, végül 1979-ben az iráni forradalomba torkollott, amelyben rezsimjét megdöntötték."
'Iszlám köztársaság alakult Khomeini ajatollah vezetésével... Az új teokratikus politikai rendszer vallási alapú reformokat hajtott végre, külpolitikájában nyugatellenes volt."
(Én a magam részéről emlékszem Khomeinire a tévéből, 14 évesen valahogy egész máshogy jött le a dolog, mint ahogy itt olvasom. Akkor egy fanatikus rosszember forma votl számomra...)

Szegényeknek nem volt elég bajuk, 1980-ban Irak megtámadta őket: "A pusztító iraki-iráni háború 1988-ig folytatódott, egyik állam sem érte el célját. Sokszázezren vesztették életüket, Irak többször is bevetett vegyi fegyvert."

Szóval efféléket olvastam, és hát persze hallottam én is jó sok rosszat a fundamentaliszumról, meg a borzasztó vallási törvényekről.
Mégis valahogy szimpatikus nép kerekedett ki a végén...

Bocs a töri-szakosoktól, nem akartam értekezést írni, csak olyan kis összefoglaló-félét...

És most lássuk kedvenc képeimet:

KALLIGRÁFIA TÉMAKÖRBEN:

(A teheráni Bastan Múzeum bejárata)

PERSEPOLIS KINCSEI:

És a kedvenc falfirkám (majdnem ezt csináltam), jelentése: URBAN ART - Városi művészet

Megnyitottuk a...

2008-11-24T18:21:00.000+01:00

Babakiállítást Káposztásmegyeren.

Várunk mindenkit szeretettel a Karinthy Frigyes Ált. Műv Ház Közösségi Házába (Bp., IV., Lóverseny tér 6.), ahol az Index Babavarró topikjának első kiálltását láthatjátok.
Aki személyesen is szeretne találkozni az alkotókkal (és rajongóikkal -én-), azok jöjjenek szombaton 14 órától a rögtönzött topiktalira. :)

Teáskanna melegítő

2008-11-21T19:04:00.000+01:00

Vagyis tea cosy...
Na, ezt sem tudtam..
Történt, hogy megbízást kaptam egy teáskanna melegítő varrására. Jó, mi?

Onnan indul a dolog, hogy azt sem tudom, mekkora egy teáskanna. Bevallom őszintén, én csészében csinálom a teát, és ha nem, akkor meg egy nagy üvegkancsóban.

Nameg. Honnan legyen mintám?
Rögtön beindult a guglizás, majd jött a flickr, kedvenc képtárhelyem.
Asszem, közel 2900 találatom lett a tea-cosy-ra. Lapozgatok, lapozgatok, hát csuda dolgok derültek ki a kannamelegítőről.
Először is az, hogy leginkább a kötött műfaj dívik, ebből meg az következik, hogy emberek nagyon szívesen hordanak sapka helyett tea cosy-t. :)))
Aztán meg az, hogy mindenféle formájú lehet, van egy külön vonulat a házformájúakra, aztán egy másik az állatfigurákra, aztán van, ami teljesen eldugja a kannát és van, amelyik követi a formáját.
Sok varrottat is láttam, ötlet van dögivel. :)))

És hogy ne csak én szórakozzak, mutatok egy párat az érdekesebbekből. :)

Házféleségek:

Pár kötött cucc:

A legjobb: :DDD Neve: tea shirt

Csinosabb varrottak:

És a végén az állatsereglet:

És ha magamnak varrnék egyet, akkor ezt választanám:

Újabb varróházas téma: neszeszer készítése

2008-11-11T13:00:00.000+01:00

Múltkor volt, ugye a szeminol technika, most az akkor megvarrt csíkból készítettem egy neszeszert.
Fogadd szeretettel, ha kérdésed van, bátran írd meg!

Itt találod a leírást.

Újabb körjáték: gyerekkori emlék

2008-11-04T14:56:00.000+01:00

Részletek: tedd ki a képet a blogodba és oszd meg velünk egy gyerekkori emlékedet.
Linkeld be, kitől kaptad a meghívást a játékba.
Add meg 7 további blogoló linkjét akikre kíváncsi vagy és értesítsd őket a játékról.

Én Mmamától kaptam, küldöm Cicvareknek, Patchwitchnek, Elizanikónak, Kdattának,Launak, Violininek és Zazáleának.

A nővérem és én kb. ovisak voltunk. Akkor vetítették a moziban a Zorrót, a nagyanyám vitt minket el. Nagy hatással volt ránk, lány létünkre állandóan vívtunk, mentettünk. :)
Aztán egyszer egyedül hagytak minket otthon. Volt akkoriban két nagy ruhásszekrényünk (akkor újak), tudjátok, az a sötétbarna, egybeajtós, fényesre lakkozott.
Mivel mindenhova zorrójeleket helyeztünk el, úgy döntöttünk, arra a hatalmas felületre is odakívánkozik a JEL.
Persze, hogy nehogy rájöjjenek, hogy mi voltunk, felálltunk a széles, belső ablakpárkányra és jó magasra jó bentre, már nem emlékszem, mivel, de belekarcoltuk a hosszú Z betűt rengeteg karikával az alsó vonalra...
Persze, kellett vele dolgozni, mert elég vastag volt a lakk a szekrényen. :)

Hát agyon nem vertek, mert itt vagyok, de hogy kaptunk, az biztos. Erre már nem emlékszem.
A JEL viszont eltüntethetetlenül (micsoda szó!) ott volt egészen addig, míg mi nem dobtuk a szekrényt sok évvel később.

Sokszor láttam utána is, és csodálkoztam, hogy nem voltunk képesek rendesen leírni azt, hogy Zorró... :)))

Szintén kiPéCézve...

2008-10-28T15:27:00.000+01:00

Visszatértem, és mondanám, hogy nagyon megvagyok...
Oly mértékben töltődtem(tünk) fel nappal, hóval, csúszással, pihivel, semmiresegondolással, hogy alig fértem be a kocsi hátsó ülésére. :))) Szóval jó volt, na, csak ajánlani tudom, annak, aki szeret síelni, ilyenkor nyomuljon egy gleccserre, azt csússzon.
Persze a magyar lakosság ezen szeglete valszeg magától is rájött, mert pénteken már tele volt velük a parkoló. :)
Képek később...

Aztán, hogy a múltkor is megtörtént, hogy nyaraláskor kitört a blogláz díjazásilag, most, hogy kitettem a lábam hazánkból, kitört a pécézési láz.
Itt köszönteném az irántam érdeklődőket: Julcsi, Ahama, Bea, Zazalea, Mammka, Beszand és Eszter, kösz, lányok, jól esett. :)

Hét dolog, amit még talán nem tudtok rólam:

1. Odavagyok a sportközvetítésekért. A technikai sportok (Forma-1 rulez!) vezetnek, egyik legnagyobb élményem volt, amikor tavaly Brno-ban együtt üvöltöttem sok ezer magyarral Talma nevét. Mellesleg a könyvében felismerhető a loboncom. :)))
Különösen értékelem azon sportolók teljesítményét, amelyeket kipróbáltam. Az elmúlt napokban szájtátva bámultam a kül. nemzetek (vagy nyolcat számoltunk 3 nap alatt) válogatottjainak technikáját a sípályán. És megállapítottam, hogy soha a büdös életbe nem fogom még csak érintőleg sem venni a mozdulatot.

2. Nagyon szeretek lustálkodni. Ez azért gáz, mert mindig sok a dolgom, mindig volna mit csinálnom, én mégis bambulok. Na de ha olyaaaan jóóóól esiiiik....

3. Kávé nélkül egy tapodtat se! Nincs vérnyomásom szinte, ezért reggel csak a kávéfőzőig találok el. Még jó, hogy én rendeztem be a konyhát, így csukott szemmel főzöm a reggeli adagot. Az olasz kávé az igazi nagy kedvenc, ott aztán bármennyit, bármikor.
Van egy klassz találmányuk a sípályán: felgőzőlt tojáslikőrbe öntik a kávét, a tetején tejszínhab, igényes helyeken zúzott mandula, igénytelenebbeken kakaószórás a tetejére. Nyami!!! Ja és a neve: alza valvole - szelepemelő :DDD

4. Nagyon bírom az art deco, a szecesszió művészetét, ha lenne időgép, én a 20-as évek Párizsába vagy Bécsébe kérném a jegyem.

5. Nem értek a gyógyszerekhez, nem értek a betegségekhez, még a gyerekeknek szánt otthoni gyogyikat is a párom adagolja, mert képtelen vagyok megjegyezni, hogy mi mire való. Ennek megfelelően nem vagyok képes gyógyszert pontosan beszedni. Ugyanígy gőzöm sincs arról, hogy melyik vitamin mit csinál...

6. Nagyon rossz a memóriám, csak azok a dolgok mennek rutinból, amiket már rengetegszer csináltam vagy tanultam. Viszont folyamatos adat-éhségem van, mindennek utánanézek, ami érdekel, majd a felét elfelejtem. Vicces, amikor mesélnék valamit, de konkrét adat nincs a mesében, mert az már rég kihullott.

7. Sorozatfüggő vagyok. Sokfélét nézek, egy kivételével, az a sci-fi. Az valahogy nem jön be. De azon kívül minden, nyomozós, vidám, persze most SzülFel és House minden mennyiségben. Legújabb kedvencem a "Halottnak a csók", főleg a képi világa miatt.
Aztán ott vannak a túlélő show-k, többször végig bírom nézni pl. a The Amazing Race bármely szériáját, az nagy kedvenc. Na jó, ezt a celebizét simán kihagyom. Ez Makó a Survivor Jeruzsáleméhez képest. :)

Na, talán ezeket még nem tudhattátok. Próbáltam nem varrással kapcsolatos dolgokat tudatni, ha valakit az érdekel, kérdezzen bátran. :))))

Most kéne hét személy, de már mindenki színt vallott. Legyenek azok, akik még csak meg lettek szólítva, de nem olvastam tőlük: Civarek, Patchwitch, Hortenzita, Kicsoda, Violini, Nana

A Nagy Októberi Események

2008-10-16T18:27:00.000+02:00

Kicsit bővebben írok nektek most, mert annyi a tartozásom felétek. :)

De hál istennek élőben találkoztunk sokatokkal, így látjátok, élek, virulok, szervezkedek, varrok, tanítok (fent van az új varróházas bejegyzés) és tanulok folyamatosan.

Szép sorban...
Rita, figyelj! :)))
Megvolt a kápmegyeri csoportunk ELSő kiállítása. És siker volt. Akik ismernek (név szerint) az iskolában, sorra jöttek gratulálni a munkákhoz, és a legnagyobb elismerés, hogy a kiállítás utáni első foglalkozáson három új tagot köszönthettünk. :)
A megnyitó nagyon megható volt, mivel nem volt szándékunkban nagy vircsaftot csapni, így a műsort mi szolgáltattuk, és felolvastuk Márta néni "A foltkór patológiája" című alapművét. Innen pusszantom a csajokat, akik vállalták velem az olvasást.
Eleinte csak halk mosolygások, vigyorok, majd kuncogások, a végén harsány röhögések minden felől, ez persze leginkább a mű alkotójának köszönhető. Naggyon vicces, aki tudja, olvassa el, Márta néni honlapján megtalálja.
Utána kedélyes sütizés, beszélgetés. Sokan voltunk, jól éreztük magunkat. Jó volt, na.

A megnyitóról egyenesen (szó szerint) mentünk barátnémmal a Foltlelkek lellei hétvégi táborába, ahol igen kellemes időt töltöttünk el. Történt ey kis kellemetlenség is, de ezzel nem foglalkozok, lévén szelektív a memóriám. :)

Aztán szept. végén a csoportunk vendégül látott egy amerikai foltos társaságot, nagyon érdekes volt, mert azt gondoltam, összeszokott, együttvarró hölgyek érkeznek, erre kiderült, hogy Kanadából és az USA összes partjairól, tájairól érkeztek vegyesen a hölgyek. Együtt is varrtunk, közben bemutattuk munkáinkat, majd ők mutattak egy-egy blokkot, amelyek vagy a környezetükre, lakóhelyükre utalt témájával, vagy nekik kedves technikával készült.
Nagyon hangulatos, jól sikerült nap volt.
Ezzel kapcsolatban is történt egy kis cicó, de a delete gomb egy hét után bekapcsolt. :)

Elkezdődnek a Nagy Október Események...

Közben már szerveződött az újpesti topikos kiállítás, már a felrakás is jó hangulatban telt, gondoltam, hogy a megnyitón se lesz másképp.

És eljőve a Nagy Októberi Kiállításnéző és Megnyitó Nap, Határtalanul-dzsembori és Foltopik kiállítás egy napon!
Az egyes számú program arról szól nekem, hogy kedvenc - távol lakó - foltvarró barátnőim feljönnek Pestre, a pestiek összeröffennek, és harsány ujjongások közt beszélünk-beszélünk-beszélünk, majd egy kicsit még dumálunk is. Az árusokból kb. annyit láttam, amíg Cic barátném beszélgetett Nyikitával, ezalatt én a hozzám legközelebb rám mosolygó karácsonyi anyagra rácsaptam. Na, így a vásárlás is megvolt, majd nézelődés, aztán a büfében megint pletyó egészen az átnavigálásig.

Na aztán Újpesten minden ott folytatódott, ahol A Várban megszakadt, kivéve, hogy volt, aki csak odajött, ezért ott újabb örömködős, ölelkezős mutatványokat hajtottunk végre.
Maple beszédet mondott (drága, itt is köszi), Vio-t megköszöntöttük (Julcsi, puszi), majd beindult a tombolaláz!
Na, persze, hogy nem nyertem, ácsingózó (irigykedő) szemekkel néztem a nekem tetsző holmik új gazdáira, majd leejtettem az állam, mert kiderült, a fődíj Márta néni egy korai bibirkéje, egyik első munka, amit tőle láttam élőben. Hát, a nyálam csorgott... de nem az enyém lett, Dituka, vigyázz rá, mint szemed fényére! :)))

Valszeg arcomra volt rajzolva csalódottságom, mert ekkor hozzámlépett Lau és megajándékozott egy sk.festésű gyönyörrel. (Csók, drága!). És még nem volt vége, Juhizs "alkalmi" szoknyácskáját szabtuk szanaszéjjel, így ott is lett megint anyagom (Juhizs, imádlak!).
Ja, a nap poénját nem említettem, Kustaera elhozta Anti bácsit, akit kezembe foghattam, sőt egész közelről anatómiai szekennelést is végezhettem rajta. Többen megörökítettek, még jó, hogy drága Anti bá nem túl fiatal, egyébként pedofíliával lennék vádolható (Anti bá ugyanis meztelen, csak egy úszógumit visel toalettként). :)))

És még mindig nincs vége a Nagy Október Történéseknek.

Hogy ne legyen túl kevés kiállítás ebben a hónapban, Cicvarek kicsiny városkájában is szervezett egy topikos foltos kiállítást, amidőn is megbeszéltük, hogy az összedolgozott Kultúraquilteket bemutatjuk náluk is.
és ez olyan egyszerűnek tűnt elsőre. 12-én vége a Határtalanulnak, 14-én nyit a karcagi, teljesen normális.

Majdnem, merthogy hétfőn (13.) nem sikerült érintkezésbe lépnem a kiállítást leszedő hölggyel, kedd (14) reggel meg már vidéken dolgozott. Na, ebben az időpillanatban bekerült a gyomromba egy nagy kő, és be kell valljam, csak az esti vacsoránál sikerült kiszorítani némi rántott husival. :)

Telefonban hosszas könyörgés, foltostárs messziről intézked, portás rongyokat kiszed titkos szobából, csomagban portára lehelyez, telefon érkezik, lehet menni (a kő kicsit morzsolódik). Ez két óra volt, gyakorlatilag (hozzám és a napszakhoz képest) sok cigi, körömrágás, kevés feliratozás sok félreütéssel és a kínok kínja történt meg velem ez idő alatt.
Majd délre föl a Várba. Persze, hogy gyalog mentem be, és persze, hogy 66-szor izzadtam le, mire a pakkal (mi van? az egy dögnehéz zsák volt!) leértem a kocsihoz. 1/2 1-et mutat az óra.
Irány Karcag, ugyan már, rengetegszer megtettem ezt az utat! (ja, csak előbb át kell vágni Budán és Pesten...)
1/2 3-kor szálltam ki a művház parkolójában, a lábam megmacskásodva a jobb rüsztöm ilyenkor begörcsöl a gázpedáltól, jelzem a kő is még a helyén volt...
(a leutam megérne egy külön posztot, mivel szórakoztatja magát az ember, ha egyedül megy 200 km-t címmel.)
1/2 4-re minden rongy fent volt a helyén, sőt még a kápmegyeri gyűjteményből (amit hétfőn hoztam haza és "véletlenül" a csomagtartómban volt) is mazsoláztunk Ágival.
Ági már viszonylag nyugodtnak tűnt, nekem még mindig megvolt kövem.

Megnyitó: Dóri (Ági-kolléganő) nyitotta meg, akit egyébként most nyáron ismertünk meg a karcagi táborban, így tud mindent a népségről. Ennek megfelelően sikerült eléggé személyesre a mondandója, egy bizonyos időpillanatban próbáltam nagyokat lélegezni (persze csukott szájjal, nem úgy, ahogy a kiskorúnak tanítottam, mikor hisztizni/sírni próbál, hogy: "Nagy levegő, teli szájjal!"), és így éppen hogy csak sikerült elkerülnöm, hogy picsogásba ne törjek ki. :) Aztán néha oldalt pillogtam, Cic is hasonló gondokkal kűzdött.
/Utóbb Dóri is bevallotta, hogy ránk nézett, és neki is könnybe lábadt a szeme... :)))/
Natessék!

Aztán jöttek a jobb részek, először Doktor Úr rózsája (mint egyik alkotónak- KÖSZÖNÖM!), majd a számtalan gratuláció és elismerő megjegyzés hallgatása. Hát örültem, hogy nem gyilkoltam le magam délelőtt, mikor elfeketedett a világ a szemem előtt.
A KQuilteknek nagy sikere volt!

Este még egy finom vacsi a helyi vendéglátó ipari egységben, itt fogyasztottam el az bizonyos szezámos rántott husit, ami kiszorította a Nagy Követ a gyomromból. Persze, nem utolsó sorban Cic barátnémmel töltött pletyka anzix is hatásos volt. :)))

Ennyi dióhéjban (hehehe), azért még van tartalék a Nagy Októberben, szombaton csop.fogl. ahol tanítom a trapuntót, aztán hétfőn Kápcsop.fogl., ahol tanítom a hátizsákot, aztán végre jön az Október Csúcspontja,
haverom most fizetett be egy 3,5 napos síhétvégére egy glecseren. :))))))))))) (ez egy naaaaagy és hosszú vigyor)
Csodás! Okt. 23-ánkat idén végre Budapesttől távol töltöm el. (Innen csókdosom kolléganőmet, aki hajlandó volt elcserélni velem a 23-i műszakomat. Nem irigylem...)

Nos, az Októberi Kisregénynek vége...

Kiállításunk lesz!

2008-09-09T15:50:00.000+02:00

Kedves barátaim, ismerőseim, ide süssetek!

Szeretettel meghívunk minden érdeklődőt a

KÁPOSZTÁSMEGYERI KÖZÖSSÉGI HÁZ FOLTVARRÓ KLUBJÁNAK

első kiállításának megnyitójára.

Helye: Karinthy Frigyes Általános Művelődési Központ Bp., IV., Hajló u. 2-6. (az iskola első emeletén)

Időpont: szept. 12. péntek, 17 óra

A tárlat okt. 6-ig látható.

Szeretettel várunk minden foltost és nem foltost!

Kaoka, Kdatta, Én és még sokan mások ;o)

Idegurult az üveggolyó...

2008-08-10T12:57:00.000+02:00

Van ez a golyóizé... amit, persze, megint csak késve észlelek, de szerencsére Patchwitch és Elizanikó nem hagyott ki a sorból, /különös tekintettel a T-re :DDD/. Köszi, Drágáim!

Tehát:

a: Andor - másodszülöttem.Imádom, és kész. Úgy jó, ahogy van, és mindig meglep. (Szinte véletlenül lett ez a neve, jól döntöttünk abban a bizonyos pillanatban.)
á: Ági - elképesztő, hogy jó barátaim, ismerőseim közül hányan viselik ezt a nevet! Ez biztos jelent valamit a karmámban... (vagy az övékben?). :)
b: barátság - jó sok van, igazi mély is van egy pár, boldog ember vagyok.
c: cincogás - ez olyan csajos izé, amikor a nők este (éjszaka) még a varrósszobában kuncognak, majd röhögnek, aztán bepisilésig hergelik egymás a röhögésben. Közben születik valami rongy (vagy bármitartó).
d: Dunakeszi lenne, ha végre megszoknám a "honnanjöttél"-re a választ, de én már csak pesti csaj maradok. Viszont imádok ott lakni...
e: Egészség - öregszünk na, nincs mese, egyre jobban értékeljük. Meg hát a gyerekszülés is kiváltja ezen szavak mantrázását az emberekben.
é: Éva - így hívnak, bár az Évit jobban kultiválom. Kiskoromban nem szerettem, főleg, hogy 4 Éva volt az osztályban. Meg fura volt a vezetéknevemmel. De már szeretem (mindkettőt), jó barátaim egybemondják a két nevemet, mindig mosolygok magamban. :)
f: Fanni - előszülöttem. Hihetetlen, megnnyire sokrétű. Persze, még keresi magát, de ezt annyira bájosan és vidáman és tehetségesen teszi. (Neve születésekor még nem volt tucatáru, eddig jutottunk a névtárban, tovább nem is mentünk)
g: gép - főleg varró, de bármilyen jó. Végülis jó munkát végzett a géptan tanárom, nagyon megszerettem a gépeket, akár varró, akár vasaló. Aztrán itt az egyik legjobb: SZÁMÍTÓgép :)
gy: gyerek, hát persze. Sose akartam tudatosan, de most hogy van kettő is, el sem tudom képzelni, milyen lenne nélkülük az életem. Azért mázli, hogy ilyen jóra sikerültek... :)))
h: hó - fura most nyáron a hóról írni... Nagy barátom, csúszok rajta, hempergek, tocsogok benne. És sosem hagyom ki azt, hogy az első lehullott hóval megmossam az arcom. Nagyanyám azt mondta egyszer, ettől lesznek szépek a lányok. Egyszer csak bejön...
i: írás - ez volna a Munka, néha egy kis rajzolás is, de - sajna - az már egyre kevesebb. És egyre kevésbé szeretem munkaként, jobban bejön ezen a helyen.
j: játék - bármit. társas, kártya, szójáték, újabban sudoku. Régi kedvencem a bridzs, sajnos keveset játszunk mostanság, lenyomta a póker, de azt meg már unom. Most kezdtük a társaság egyes tagjait tanítani dridzsre, hátha mégis azzal a játékkal öregszünk meg. :)
k: kéz. - Sosem volt tudatos a kezem használata, de kis koromtól egyértelmű volt, hogy kézi munka lesz a szakmám. Végülis kettő lett (mármint szakmám, hál isten kezem eleinte is kettő volt), a varrás és a szerkesztés, mindkettő szinte kizárólag kézimunka. Na jó, van hozzá egy irányítóközpont is... :)
l: lila - Mondja már meg valaki, miért szeretem egy idő óta a lila színt???? Divat lett?
m: Mami - szerencsére a mi családunkban mindkettő megvan, mindkettő tündér, mindkettő szupernagyi.
Szerencsések vagyunk... meg a kölkeink is.
m(2): mosogatógép - Amikor sok éve megvettem az elsőt, egy darabig minden indításnál imába foglaltam ismeretlen feltalálója személyét. Neki hódolok itt is.:)
n: Nap - a hó nagy barátja, ketten együtt csodákra képesek a Dolomitokban.Ha nincs hozzá hó, akkor legyen ott mellette a tenger.
ny: nyaralás - télen, nyáron, hóban, napsütésben, éltető elemem, azért dolgozunk, hogy mehessünk. És még sokfelé nem jártam...
o: olvasás - mostanában ez a blogok és kül. fórumok olvasásában merül ki, regén sokat olvastam. És boldogan látom, hogy mindkét gyerekem felfedezte már az olvasás nyújtotta örömöt.
ö: öltögetés - és ha tempós, lesz is belőle valami.
p: Péter - nem vagyok vallásos, de áldom az eget (magamat/sorsot/őt/bárkit, aki elintézte), hogy az utamba sodorta (mert tényleg véletlen sodródtunk össze). Nagyon szeretem, és valszeg ez nem is fog változni soha. A legnagyobb ajándék a életemben (na, meg a gyümölcsök, fent nevezett két kölök). Kösz, hogy vagy!
q: Mi más, mint quilt. Jaj, csak bírjam sokáig, annyi varrnivalóm van még...!
r: régiség - szeretem a régi szép tárgyakat. Néha nekem más a szép, mint másnak. Ezért is szeretem azokat.
s: shibori - és akkor itt elnyomom a pót-P betűt is: procion, minek kapcsán a shibori is értelmet nyert az életemben.
sz: Szerelem. - Egy idő után azt hittem, már nem lesz benne szerencsém. Aztán tessék. És permanens. Hát kell ennél több? :)
t: Hát persze, hogy a Trappuntás! Csodás műszavunk idén született arra a cselekvésre, amikor kedvenc technikánknak hódolunk, és csak tűzűnk és tűzünk és tűzünk...
u: Ugatás - Kéne kutya. De egy pár éve kiderült, hogy allergiás vagyok a szőrére. Úgyhogy hiába kéne, nem lehet. Pedig nagyon kéne, nekem is volt mindig...
ü: üveg - ha lenne időm, festeném, vágnám, forrasztanám, de tudni kell választani.
v: varrás - és varrás és varrás, és varrás és... régrn ruhákat, ma már egy cipzárcserét is felülír a folt. :)
w: watercolor - perzse még nincs, de lesz, és lesz rajta egy csodás rácsos kapu is.
x: az ismeretlen. - Nemcsak matekban, ami nagy kedvencem volt, hanem az életben is.
y: rickY tims - hogy tud egy pali így varrni??????
z: zene - jöhet minden formája, ritkák a kivételek.
zs: Zsuzsi - tesóm, aki - bármi történik is - mindig tesóm marad.

És én gurítanám tovább Cicvareknek hátha nála még nem járt.
Ennyi.

2. pont kipipálva. :)))

Díjeső...

2008-08-08T19:24:00.000+02:00

Kedveseim,
név szerint: BTrudy, Violini, Pacthwitch, Judit és Maca!
(Update: Időközben észleltem, hogy Cicvarek is engem választott -cupp-)

Nagyon megtiszteltetek engem, hogy megkaptam tőletek a KREATÍV BLOGGER kitüntető címet.

Kedves ismerőseimtől jól esik, de meg kell valljam, a legjobban Judittól esett, akit nem ismerek (asszem... vagy mégis?), és még csak a blogfigyelőjében sem vagyok benne. Ennek ellenére értékeli a munkáimat, kreatív
ténykedésem. Kösz, Judit! (most már benne vagyok. :))) )
Minden jelölőnél nagyon megtisztelő ötösfogatba kerültem, Foltboszinál ráadául nemzetközibe. :)
Kicsit szégyellem magam, mert a blogoló teljesítményem mélyen az alatt van, amit szeretnék, annyi, de annyi írnivalóm lenne, de hát az a fránya idő...

Szóval, kedves kreatív barátaim! Köszönöm nektek, simogatjátok a lelkem rendesen! :)

És most aztán komoly bajban vagyok. Rengeteg jelöltem van, és hát igazság szerint a késlekedésem miatt mind meg is kapta már a díjat. Így én ugyan kiosztom a díjat, de felmentést adok a további jelölés alól annak, aki már túl van rajta. :)

Jelöltjeim:
LedAnna - aki ötletességével és mesés munkáival mindig meggyönyörködtet.
Kdatta - akinek tevékenységét van szerencsém közelről vizslatni. És imádom, amit csinál.
Arcencil - aki annyira tudatosan, pontosan és szépen műveli az én eredeti szakmámat, hogy mélyen leborulok előtte.
Elizanikó - aki nemcsak kreatív, de végtelenül szerény, kedves és termelékeny.

Az ötödik díjazottam nem azért kap, mert ő is adott...
Ugyanis van még egy díjam, amit egy villanás erejéig láttam Cicnél, de azóta sem tudom megnézni, ugyanis Fakanál kollegina blogja elérhetetlen minden szinten. (más blogról is, nem csak tőlem).
Azt előrebocsátom, tőle díjat kapni olyan, mintha Ricky Timstől kaptam volna... Erősen megválogatja, hogy mire hűházik, és bátran közli szemtől szembe, ha béndzsázol, nincs mese, köntörfalazás.

Fent nevezett személy tényleg igazából kollegina, együtt robotoltunk ott, ahol én még igen, ő meg már egy társintézménynél. Amíg együtt dolgoztunk, gőzünk nem volt közös hobbijainkról, aztán ő el, és évekkel később egy indexes levélváltás kapcsán derült fény régi ismerettségünkre. Nagyon vicces volt...
Na, ő aztán kreatív: fest üveget, tiffanizik, dekopál, lehet, hogy már mozaikozik is(azt tudom, hogy nagyon akar, csak hozzájutott végre...), főz. De hogy? Egyik fő oka annak, hogy újra főzöcskézek, és kísérletezek, az, hogy olvasom a főzőblogját, főzöm a receptjeit. (És nem átallok néha telefonos segítséget kérni tőle.)
Tehát az ötödik: Fakanál

Különdíjas Patchwitch, aki vette a bátorságot, és angolul írja blogját, kellőképp feldühítve így angolt törő környezetét. De megbocsátunk neki, hiszen tudjuk, rengeteg külföldi barátja is van, akik így értesülhetnek élete apró örömeiről. Mi meg rejtvényfejtünk. :)

Képet felrakni, linkelni most nem megy, tudjátok, itt bent kissé zűrös a technika....
majd otthonról feltuningolom, ha hozzájutok a géphez.
(1. pont kipipálva) :)))

Megint teljes mellszélességgel...

2008-08-08T19:07:00.000+02:00

Na, megjöttünk a nyaralásból, és hirtelen megint annyi dolgom támadt.
most gyorsan xinálok egy listát, magamnak persze, hogy tudjam (a'la B_ildi). :)
1. kaptam egy rakás díjat, azt sem tudom, hova kapjak a megírkálásával.
Érdekes, hogy pont elvoltam, mikor ez a jópofa össznépi játék elindult, úgyhogy csak forgattam a szemem, mikor Cic mutatta az elsőt. Msot meg már jó rá is untak a mnépek, ahogy látom, de azért leírkálom, mi mindenem lett. :)
2. Kaptam üveggolyót is, na ez sem semmi, kösz Elizanikó!
Már előre rinyálok, hogy szedem össze...
3. fel kéne tennem Portugália képes beszámolóját. A vicces az, hogy Némánál vannak a fotók, mert az én gépem pont akkor kepált be.
4. Írnom kéne horváto-ról is, annyira, de annyira jól sikerült. Pl. volt Halatornánozás, rendesen videóval, pontozással,a hogy kell. Így a 10 nap alatt egyszer főztem, de akkor 17 emberre. (remélem, nyerek, hihihi)
5. Holnap megyek Jászberénybe, varrósnap, kicsit mutogatok is, a lehúzhatós papírravarróst.
Aki unatkozik, jöjjön bátran! :)
6. Mellesleg írnom kéne a karcagolásomról is, ugyan jópáran megtettétek, de én a másik oldalon állok, az is egy szempont. :)

Na, hol kezdjem? :)))

Drágáim,

2008-07-25T20:42:00.000+02:00

most csak perceim vannak, holnap este érek haza Karcagról, éjjel megnézem a bolgjaitokat. FÉl füllel már hallottam a kedvességetek tárgyáról, de most kölcsöngépről (Cic) üzelemek, nem fér bele az időbe (hazaszöktünk a táborból, hogy Portugáliát feltegyem).

Csókdosás, kedveskék!

Varróház - újabb cucc

2008-06-25T14:49:00.000+02:00

Kedveseim!

Itt
megtaláljátok a következő varróházas bejegyzést, msot egy párna készült a kunyhó blokkok felhasználásával.
Hát igen, szép anyagból nem művészet szépet csinálni.

Szerintem csinos lett, fia szerint is, aki közölte: neki is nagy szüksége lenne egy ilyenféle párnára, de azon sárkányszárnyak legyenek, amint épp harcolnak.
Hőőő!
Mondanánk kórusban barátnémmal... egyrészt a kihívás jellegét tekintve, másrészt a kiskorú affinitását a rongyokhoz. :)

Azért ezt még naponjuk egy kicsit.

Mostanában úgyis megint csapdosnak a hullámok, varrom a bemutató dolgokat Karcagra, szedem össze a hozzávalókat az egységcsomagokhoz, mellesleg dolgozom minden nap (a héten egyetlen üres napom a szombat) a két gyereket fuvarozom táborba minden nap és hozom is őket, csinálom a feliratokat az édes filmekhez a csatornánkon, agyalok ezer más dolgon (na, ezt tényleg hosszú lenne ragozni, a nyaralással van cicó).
Na, kipanaszkodtam magam....

Viszon jó is történt ma: a fönökünk jótéteményeként jött egy hölgy, aki az egész szerkesztőséget végigmasszírozta, úgy keltem fel tőle, mintha lebegnék. Nagyon fincsi volt, gondolhatjátok, nem volt egyszerű visszaülni a gép elé... és állítólag kéthetente jön . Szuper!

Na, egy kis buzdítás a végére: kérlek titeket, nézzétek meg a varróházas linket, mert a projekt jövője csakis a látogatottságtól függ, szerintem kár lenne érte, ha abbamaradna...

Itt köszönném meg Juhizs és Komórka dícsérő szavait, jól esett, remélem, illetékes elvtárs is látta. :*)))

Elkészült Marokkó... Arabesque

2008-06-05T08:29:00.000+02:00

Igen, azt hiszem, ez lesz a címe, és majd sorszámozom a következőket, mert szerelmes lettem ebbe a mintába. :)
Íme az eredeti, Fezben található, az egyik mecset oldalán valószínűleg.

És a mű:

És majdnem elégedett vagyok. Ott csesztem el, hogy nagyon ragaszkodtam az eredeti színekhez, de annyira nem tudtam felturbózni, mint az eredeti (festett csíkok, pöttyök), ezért halvánka lett kissé.

De a minta mesés, biztos varrok valamit még belőle, mert elképesztően érdekes.

Képzeljétek, tűzés közben követtem a csíkokat, és van olyan csík, amelyik mind a három csillagot érinti. Szerintem zseniális tervezés.

Ágibonak ígértem, hogy kissé részletesebben leírom a készítés menetét.

Szóval először a minta kiválasztása után az eredeti képről levágtam a hátsó falrészletet, majd csináltam Photoshoppal egy kontúrosabb, A4-re felnagyított képet.

Kinyomtattam többször (mindig jó a háznál gy pár ilyen kép, ha a gyerek is nyiszálni akar), aztán kivágtan a képből a háttérelemeket, maradtak csak a csíkok.

Így néz ki (a vadiúj, lábnélküli bőrkapapénkon - erről madj szól egy másik poszt) ;)))

Szerintem ez már önmagában is gyönyörű látvány. :)

A kieső darabok szolgáltak sablonnak a háttérfoltok (továbbiakban fecnik, Dixi után szabadon)

kiszabásához. Kiválasztottam a színeket (béna I.), és kiszabtam a fecniket.

Aztán vettem egy darab ragasztós vetexet, aminek a ragasztós felére meghúztam a középvonalat, majd el kezdtem felrakni a fecniket úgy, hogy közben a papírhálót (előbbi kép) rárakosgattam, hogy jó helyre kerüljenek a foltok. Úgy, mint az ólomüveg technikánál, csak itt nem rajzoltam fel a csíkozást.

Ezen a képen látszik, hogy hogyan ellenőriztem a foltok helyét.

Felvasaltam az elemeket zsírpapíron keresztül, nem mondom, még így is kellett vakarni a zsírpapírt a munkáról. De legalább a vasalóra nem ragadt. Viszont mindezt a teraszon csináltam, ekkor egy adott pillanatban lerántottam a majdnem vadiúj kisvasalót, ami ettől kezdve nem melegedett tovább. Brühühühűűűű... pedig korrekt darab (volt eddig).

Amikor ez megvolt, vettem a csíknak szánt anyagot (béna II. - itt kellett volna észbekapni), és egy A4-es méretű kétoldalas rag. fóliát vasaltam a fonák oldalára, majd a színére szintén a papíros csíkháló segítségével felrajzoltam a mintát. És elkezdtem kivágni... Még jó, hogy egyébként is úgy szeretek tévézni, hogy nem nézem, csak hallgatom, simán megvolt 3 óra alatt. :)

Itt van a folyamat közben.:

És amikor végre kivágtam az összes lukat, akkor felvasaltam a kirakott fecnimintára.

Itt a két (négy) réteg összevasalva:

Mivel biztos voltam benne, hogy akarom a csíkok átfedését valahogy érzékeltetni, keskeny cikcakk tűzésre gondoltam, de előtte be kellett rajzolnom, hogy hol megy felül, hol alul a csík. Ezt egy narancs színessel műveltem, és ilyen színű cérnát is választottam a tűzéshez.

Itt az átfedések felrajzolása:

Ezután már csak a tűzés maradt, na, attól kicsit lehidaltam, mert nagyon monoton, és a hátam az ilyen jellegű gép mellett görnyedést nagyon hamar megunja.

Ekkor jött Maca hegedűvizsgája, amin volt sírás, öröm, minden, de végül abszolválta, jegyet még nem tudunk. :)

És tegnap hajnalban felkeltem, a skacokat elindítottam suliba, aztán nyomtam a gépet. És elég hamar meg is lettem vele.

Varróház - Foltvarrrás rovat

2008-05-28T19:49:00.000+02:00

Történt hogy egy nagyon kedves barátném összeismertetett a http://www.varrohaz.hu/ készítőjével.
Ő már régóta tervezte, hogy a Foltvarrást is bevezeti az oldalára, de nem volt hozzá embere.
Na, és ki lett az?
Hát persze, hogy én! :)))

ÉS a héten el is készült az első képes How to make, mégpedig a Kunyhó.

Annyit elárulhatok, kedves olvasó, hogy a következő "lecke" az alapeszközök bemutatásával, használatával foglalkozik, azután pedig az elkészített kunyhó blokkokból egy párnahuzat fog születni. Legalább is remélem.

Kérlek, látogasd meg az oldalt, remélem, nem fogsz csalódni. :)))

Foltlelkek Kiállítás

2008-05-27T18:41:00.000+02:00

Május 16-án nyílt meg a Csokonai Művelődési Házban a Foltlelkek Csoport III. kiállítása.

Van szerencsém most már harmadik éve hozzájuk tartozni, és tényleg szerencse, mert manapság nagyon ritka az ilyen mozgalmas, inspiráló, és egyben barátságos társaság. Nagyon szeretek ide járni, mindig van valami feladat, persze azt is az utolsó pillanatban szoktam megcsinálni. De ez csak azért van, mert annyifelé zsezsgek, hogy kénytelen vagyok sorrendben haladni. :)

Ezen a kiállításon nagyon jó anyag gyűlt össze, aki eddig látta, mind nagyon jókat nyilatkozott róla. Szerintem is nagyszerű munkákat állítottak ki a lányok, persze legelől a közös munkákkal.

Ebben a csoportban az is a zseniális, hogy mindig varrunk közös munkákat, persze itt is igaz az, hogy nem teljes a részvétel, de véleményem szerint ez így rendben van. Mindenki el tudja dönteni, hogy bevállalja-e a közreműködést, viszont akkor kihozza magából a maximumot. Én nagyon szívesen varrok a közösbe, imádok utána ránézni, és meglátni a magam blokkját, tűzését, varrását a munkában. És az sem az utolsó, hogy a munkák legalább felével nyertünk díjat országos pályázatokon.

Akinek van módja, nézze meg a quilteket élőben, aki pedig nem jut el, szívből ajánlom Gabicza képtárát.

http://xfree.hu/album_show.tvn?aid=112812

Addig is megmutatom azt a képemet, amit gyorsan-gyorsan befejeztem, hogy legyen kint valamilyen friss alkotásom is.
Címe: Köszönöm, Ricky Tims.

És tényleg. Jól esett megvarrni. (Na meg, köszönöm, Sue!)

Rettenetes...,

2008-05-07T17:16:00.000+02:00

hogy egyszerűen semmire sincs időm. Az a problémám okozója, hogy bevállaltam egy kis pluszmunkát, ami nem is olyan kicsi, viszont az összes szabadidőmet elviszi. Gyűjteném a nyaralási pénzt, de hát így még nyaralni awe lesz idő elmenni, akkor hogy költsük el?

Ráadásul eléggé agyleszívó meló, filmfeliratozás...

Pedig annyi mindent kéne csinálnom. Itt van mindjárt a jövő héten nyíló kiállításunk. A Foltlelkek nevű foltvarró csoport, ahová járok, jövő pénteken nyitja meg kiállítását, ahová nekem is szállítanom kéne ezt-azt. De semmi újjal nem tudok készülni, a régieket meg már annyifelé megmutogattam. Vannak félkész dolgaim, azokat kéne sürgősen befejeznem. De hát mikor????

Aztán meg készülnöm kéne a nyári táborra is, készíteni a mintadarabot, kitalálni a pontos leírást, ilyenek.

És a Kultúraquiltem, a 'Marokkó". Nagy szájjal bezengtem, hogy fejben ezt már rég megvarrtam, erre pont nem találom a két évvel ezelőtt lementett képeket, amik pont ide passzolnának. Jaaaaj, nagy bénaság, mi?

És akkor az uram... jövő szombaton lesz 40 éves, vagyis pénteken, de hát akkor van a kiállítás megnyitója, nem lehet akkor 40-et ünnepelni... Kéne meglepi, kéne menüsor, kéne valami okosság a bulira, meg kéne még egy élet, hogy mindent megtehessek. :)

Na, asszem, a Ricky Tims-féle tulipánomat befejezem, hogy legalább egy új dolgom ki legyen állítva.Már csak tűzni kéne, meg szegni, az nem olyan nagy cucc.
Addig is itt van nektek egy új (vagy csak számomra az?) képe, ami megint elbűvölt. Istenem, add, hogy egyszer élőben láthassak egy RT munkát!

Akinek van ötlete, hogy a szalagokat hogyan varázsolta fel a pali, ossza meg velem. Szerintem tűfestéssel...

Itt láthattok még többet ebből:
http://www.flickr.com/photos/9394091@N05/sets/72157604884459748/

Min nyammogtam öt hétig?

2008-04-16T12:25:00.001+02:00

Hogy ezt megtudjátok, iderakom a kedvenc képeimet Kubáról...

És akkor egy kis Gockel:

Nagy volt a csönd...

2008-04-16T08:22:00.000+02:00

Hát igen, nagy volt.

Az oka az, hogy elvállaltam egy pluszmunkát. A csatornánk filmeket, sorozatokat feliratoz süketnéma embertársainkat segítendő, ebben veszek részt. És baromi babra munka, meg viszonylag uncsi is, de legfőképp babra. Ezért aztán szinte semmi időm nem marad varrni, (sőt háztartást vezetni se).

Ezt sínylette meg kultúrquiltem is, időm nem lévén, nem tudtam kipróbálgatni dolgokat, ezért egészen egyszerűen, hogy ne mondjam, szegényesen oldottam meg a feladatot. De még nincs vége, mindenképp folytatni fogom, valamilyen irányba elmozdul a kép erről a pontról.

Sajnos agyilag is annyira leputtyant vagyok, hogy nem sok minden jut eszembe a továbblépésről.

Itt látod bővebben: http://kulturaquiltek.blogspot.com/2008/04/kuba-bong-bg-vi.html

Ha építő jellegű kritikád van, örülnék, ha megosztanád velem, ha nem építő, az is jöhet, jól viselem az ilyesmit.

Itt a mostani állapot:

A Nyúl

2008-03-26T12:16:00.000+01:00

Történt tavaly, hogy egy jó ismerősöm arra kért, varrjak lányának egy nyulat, mivel a kishölgy minden évben kap egy bármilyen nyulat húsvét táján. Akkor a tildás egységnyi kalapos nyulat varrtam.

Idén a történet hagyománnyá vált, hosszas tipródás után Zsófinak lett egy Nyominyula.:)
Imádom a szabadkezet. :)))

Bokornak kösz a képért. :)

A közös crazy

2008-03-24T18:43:00.000+01:00

Ígértem képet a közösen varrt crazy-ről.
Az én blokkom a felső sor bal hármas, és a második sor bal kettes. Ezeket úgy tessék nézni, hogy életem első és második crazy blokkja, nem beszélve a himzésről.
Úgy csinátam, hogy a laptopon a crazy-dictionaryben lapozgattam, és ami megtetszett, azt ráhímeztem. :)
Annyi még a trüváj, hogy nem himzőfonallal varrtam, hanem egy szintén fényes lakástextilt szedtünk szét száljaira, és azokkal a "fonalakkal" készült.

Jó kis hétvége

2008-03-10T15:48:00.000+01:00

Na, most aztán foltoskodtam a három napban.
Szombaton volt a Foltlelkek napja, sokat "dolgoztunk". Kiszabogattuk a jelvényünket, aztán színes kartonból kivágtuk az Ági által tervezett quilt mintáit és összeraktuk. Ez egy kékfestő quilt lesz, azt hiszem a Határtalanulra csináljuk, már most nagyon tetszik. Miután ez kiállítási darab lesz, többet nem árulhatok el róla, elég legyen annyi, hogy szerintem ez megint "díjközeli" munka lesz. :) Ja, lehet, hogy már nem is díjaznak a Határtalanulon? Valszeg tényleg nem...

Aztán kimentünk többen Ráckevére egy barátnénkhoz, hogy együtt befejezzük egy másik közös csoportmunkát, a crazy-t. Az igaz, hogy arra értünk oda, hogy fent volt a falon, de azért még kisebb molyolásokat tudtunk rajta végezni. Varrtunk rá gyöngyöket, kicsit hímeztünk, aztán vasárnap délelőtt rákerültek a pántok és a rúd. Na halljátok? Én nem nagyon csípem a crazy-t, nekem túl sok. De ez piszok jól sikerült, nagyon jó anyagok vannak benne, mindenki ugyanazt a tétel anyagot kapta, ezért szép egységes tudott maradni.

Van egy varroda, ahonnan függöny- és más lakástextilmaradékokat szoktunk kapni, ezek az anyagok is onnan vannak. Azok kapják a faliképet, akiktől a rongyok származnak, ez lesz a mi "köszönöm"-ünk, a műhely falán remekül fog mutatni.
Majd kérek képet a csajoktól, aztán megmutatom. Sőt, elhatároztam, hogy ha nem lesz más konkrét tervem, varrok egy ilyet én is. :-)

Szóval a hétvége nagyon jól telt, siettünk haza a lányommal (ja, ő elkísért).
Merthogy indult "A Futam". Sajnos ez kissé beárnyékolja ezt a kitűnő hétvégét, mert Talmának volt valami gixer a motorjával, sokáig vezetett, de aztán kitkat, beszart a motor, és ő visszaesett. Végül 12. lett, de azért addig nagyon szép verseny volt. Jó páran be akarták fogni, érdekes az idei mezőny.

És hogy még ne legyen vége a varrászatnak, ma délelőtt a kis kápmegyeri csoportom randija volt, nyulat varrtunk, és megesett az a csodálatos dolog, hogy most TÉNYLEG varrtunk, gépek elő, anyagok elő, szabás, varrás, igazán jól esett mindenkinek. A helyzet az, hogy az utóbbi pár alkalommal mindig csak minta-cserebere, dumaparti, egy-két fontos megbeszélése, de sosem varrtunk. Na, ma ez is teljesült... :-)

A képeket később beszúrom...

Hohó!

2008-03-03T13:35:00.001+01:00

A blogod lértejött!

...mondja egy felirat, na akkor mostmár grafománkodhatok kedvembre én is.
Tulajdonképpen a http://kulturaquiltek.blogspot.com miatt csináltam ezt az egészet, annyi minden mondandóm van a varrásásról, hogy kénytelen megosztani veletek. :)